Thaly Kálmán (1839-1909): Ali Arszlán

- Ballada a török világból. -

Ali Arszlán ben Sziliktár
Szólnok bégje, Tisza knéze,
Mohametnek igaz híve, -
Szerelemnek hü vitéze.

S szőke Zayda, hogy hallotta:
Egri bérczen, egri várban
Aranyozott fris palota
Csillog-villog napsugárban…

Vároldalban tündérkertnek
Vizesése, hüs lugassa.
Dobó István szép lyányának
Ott dalol vitéz Balassa…

Mond szerelme órájában
Csábos csók közt szőke Zayda:
„Egri várnak palotája -
Mért nem félhold fénylik rajta?

Én szerelmem, Ali Arszlán
Ifju, bátor ben Sziliktár,
Oh, ha ott  ölelhetnélek…
Egervár: szerelemoltár!

Tündérkertben Dobó-lánynak
Mit dalol gyaur Balassa?!
Jobb, hogy ott, válladra dőlve,
Dalaid Zaydád hallgassa.”

És szerelem órájában
Ali Arszlán ben Sziliktár
Megesküdt nagy Mohametre,
Hogy övé lesz szép Egervár.

- Háromszáz dzsidás lovaggal,
Válogatott szine néppel
Csak megindúl Eger-látni
Szólnoki bég, csöndes éjjel.

Csöndes éjjel, félhomályban,
Félhomályban, nagy vigyázva,
- Jó kalahúz jár előttök -
Érkezének egri tájra.

Fölvonúlnak halkkal-halkkal
Egy nagy hegyre, nem is távol,
Béállanak erdőszélbe
Piros hajnal hasadtával.

S mikoron a fölkelő nap
Rásütött az egri várra:
Hogy tündöklött büszke fényben
Dobó István palotája!…

Nagy tömérdek kőfalak közt
Karcsu tornyok, szikla-bástyák,
Párkányzat csipkéin át az
Ágyúk torkukat kitátják.

Mellvéd mellől megcsillámlik
Olykoron az örök vérte…
Ali Arszlán ben Sziliktár
Csak tűnődött a mint nézte.

S a háromszáz jó lovassal
Beljebb hátrált az erdőbe;
Másik éjjel visszatére
Zagyvaparti sík mezőre.

Magában az úton mormog:
„Büszke vár, megvíhatatlan...
De egy csókot megérdemlek
Mielőtt mint hős meghaltam!”

„Szép Zaydám, én hő szerelmem,
Csak egy csókért jöttem vissza;
Ne sajnálj ha Eger alatt
Forró vérem föld elissza!”

S magát azzal vigasztalja
A míg léesíti kardját:
Fent a húrik szép honában
Újra bírni fogja Zaydát!

És azzal száll vissza ismét,
S véle száguld sürü dandár.
Komoran tart fel Egernek,
Ali Arszlán ben Sziliktár.

Oldalán kard meg nem csörren,
Turbánján toll meg nem lebben;
Sohse ment még Ali Arszlán
Szomorúbban – szörnyüebben.

Mohametnek igaz híve,
Szerelemnek hü vitéze:
Ha megesküdt megkisérli,
Megkisérli – meghal érte...

Forrás: Hunyadi-album. Szerkesztették Szabó Endre és Szathmáry György. Budapest, Athenaeum 1878.