Czelder Márton (1833-1889): Ázsiában (1864. okt. 1.)

 
E világtáj volt őseink hazája?
Innen jöttek egykor a magyarok?
Dunánk, Tiszánk áldott szép rónáira?
Szívem hevül, keblem lángban dobog.

Mi volt a magyar? Rohanó tengerár
Maga jelölte meg határait;
Magában hordta, emelte, mint az ég,
Fényét, mosolyát és villámait.

Hazát cserélt, szíve a régi maradt,
Harczokban hős, küzdelemben szilárd,
Czédrus koronáját égre emelő,
Melynek tomboló zivatar nem árt.

Hatalmas, parancsot másoknak osztó,
Földön porban csuszást nem ismerő;
Nemzet, melynek istene a szabadság,
Ez az égi mindenható erő.

És most mi vagy nemzetem? Hős elődök
Vihartépett pusztuló nemzete;
Kinek a mult fényéből egyebe nincs,
Mint egy vérző bús emlékezete.

Parancsolnak s te engedelmeskedel,
Hol van erőd, hogy széttörd lánczaid,
S a jobb sors és szabadság angyalával,
Töröltesd el gyászod siralmait.

Ébredj, ébredj hajdan dicső nemzetem,
Ősi hazádból esd fiad feléd,
Mutasd meg, hogy a küzdelmes ezredév
Nem törpité el Árpád nemzetét.

Csak sebzett de nem halt meg az oroszlán,
Ha talpra áll hőseinek sora,
Tud lenni mint volt rettenthetetlenül
Zsarnokok ellen istenostora.

S magyar még a magyar, s a mit elvesztett,
Van karja, lelke visszaszerzeni;
Lelánczolt és elárult szabadságát
Dicstelen haláltól megmenteni!...

Forrás: Hunyadi-album. Szerkesztették Szabó Endre és Szathmáry György. Budapest, Athenaeum 1878.