Váradi Antal (1854-1923): Corona Christi (Budapest, febr. 28.)

 
Bolyongva csöndes éjszakákon
A külváros sikátorán,
Hol egy elalvó lámpa vet csak
Csekély, halvány sugárt reám;

Benézek olykor egy tört táblán
A nyomor kis kunyhóiba,
Hová magasból is sodor le
Egy-egy lelket a bün s hiba,

S elnézem pisla mécses mellett
A vérgyürüs bús szemeket,
A mik virrasztnak sirva, éhez,
Fázva az öltések felett…

A kis szugolyban egy poronty sír.
Hideg van, fölébredt szegény.
Kis rongyait magára húzza
S szepeg forgácsos szögletén.

A padlaton, buta mámorban
Alszik hörögve az apa.
Valamit tart ölelve, - üres
Palaczk… mellette tört kapa…

Az asztal sarkán, kék kendőben
Elrakogatva gondosan
Utolsó tárjuk – kis kenyérhaj
Megégett maradéka van.

S az anya ölt… varr, foldoz és fejt…
Félszemmel férjén, gyermekén -
Másikkal a sötét jövőben
S ujjába vérig szúr szegény!

… S ha sápadt homlokára nézek,
Ugy tetszik, mintha affölött
Egy koronát látnék ragyogni
Vércseppek- és dicsfény között,

Becsesb ez a királyokénál,
Pedig egyenrangú elö:
Születés adta – ezt is –, azt is,
S közös végük a síri rög…

De míg az a királyi főkön
Elolvad, mint a napsugár, -
Emez a sápadt arcz fölött, a
Halálban is ragyogva jár!

Amaz aranyból vert tövis csak -
S a síron innen van hona:
Ez a síron túl kezd ragyogni,
És neve: tövis korona!

Forrás: Hunyadi-album. Szerkesztették Szabó Endre és Szathmáry György. Budapest, Athenaeum 1878.