Szabó Endre (1849-1924): Dal a „falusi libáról”

 
Ti nagy városnak czifra hölgyei
A „falusi libát” lenézitek,
S róluk beszélve fintor ajkatok
Ügyetlenségről meg miről sipeg…
Ti nagy városnak czifra hölgyei
Haragszom rátok én ezért nagyon,
Hiába is minden rágalmatok,
A „falusi libát” én nem hagyom.

Igaz, bánthatja gőgös szivetek
Hogy a „libácska” oly kedves, derék,
S hogy piros, ép arcza nem tűri meg
A patikusnak loccsát, puderét…
Hogy fényes szeme szüz sugáriban
Ártatlan jókedv, szendeség ragyog,
S hogy – szó a szó – de a „libácska” még
Ügyességben is túl tesz rajtatok.

Bársony a ruha, melyet délfelé
A szobaleány reátok galyabit;
Maga rendezi a „libácska” el
Kárton ruhája pajkos fodrait,
De az a kárton milyen kecsesen
Takarja el a karcsu termetet!
Pánczél-derék, gyapot-gúzs, szőr-csutak -
Gondol is a „libácska” véletek!

Ti nagy városnak czifra hölgyei
Lenézitek a „falusi libát”,
Mert ő csak egyszerű magyar leány,
Ti meg feszes németek, francziák…
Csinált virág vagytok, illattalan…
Mit a mester-inas tünődve les…
A falusi lány viruló virág,
Honszerelemtől bájos, kellemes.

- S ti nagy városnak czifra hölgyei,
Tudjátok-e, mi az a szerelem?
„Megszökni egy hadnaggyal pár napra…”
Ezt felelnétek, szinte képzelem.
A falusi leányhoz menjetek,
A szerelemre ő majd megtanit,
Csudáljátok meg szive lánghevét,
Piruló arczát, titkolt sóhajit.

Milyen hű ő a sirig, s túl azon!
Óh én tudom… bizvást beszélhetek;
Nem egy, se két falusi szép leány
Szeretett a bomlásig engemet.
Igaz ugyan: mindnyájok elhagyott,
Hanem ez az egy-pár kivétel ám,
És azt mondják, hogy örök-hű marad
Mind, mind a többi falusi leány - - - 

Forrás: Hunyadi-album. Szerkesztették Szabó Endre és Szathmáry György. Budapest, Athenaeum 1878.