Csicsa Gábris! adok egy jó tanácsot:
Soh’ se sirasd, feledd el a babádat.
Hogy’ kinevet, ha bús orczád’ meglátja!
Mért ölöd hát a szivedet utána?
Nem egy csillag ragyog ott fenn az égen,
Virág sem egy, - ezer nyilik a réten.
Ez lehullott, az másé lett: jól tette!
Maradt elég, van sok ezer helyette.
Ujra zöldül a temető tavasszal:
Majd valaki téged is megvigasztal;
Soh’ se törődj’ a hütelen világgal:
Szebb az élet szeretővel, mint gyásszal.
De nem kell oly igen nagyon szeretni,
Csak ölelni, csak csókolni, nevetni,
Tépni, szedni, míg ragyog, a virágot…
Bolond, a ki szivet ad a leánynak!
Forrás: Hunyadi-album. Szerkesztették Szabó Endre és Szathmáry György. Budapest, Athenaeum 1878.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése