Ha százszor megvetsz, százszor kikacagsz.
Dalolok néked.
Ha kacagsz: sajnálsz.
Ha sajnálsz: Szeretsz.
Furcsa az élet.
Perzselő szemed a lelkembe látott.
Mért akadtam rád?
És mégis, mégis
Tehozzád megyek
Hó-hegyeken át.
Forrás: Erdélyi Lapok II. évf. 13. sz. 1909. júl. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése