Andor Gyula: Apám

I.
A Golgotákon vitt mindig az utad.
Fényből, derűből nem jutott neked.
Szomoruság, csalódás volt a részed,
S te némán hordtad a kereszteket.
Az élet nagy, névtelen hőse vagy te,
Ha százszor is elbuktál a csatán,
Névtelenül is nagyobb sok nevesnél -
Szivem glóriás mártirja, Apám!

II.
S most újra bízol rendületlen hittel,
Reám veted bús, könnyező szemed.
Felém tekintesz! – s egy gyötrő, egy kínos
Sejtéstől lelkem fájón megremeg!
Ó, hogyha én nem váltanám valóra
Lelked hitét s ujra csalódnod kéne!
Ha én se lennék egyebe szivednek,
Mint egy borus, hajótörött reménye?

Forrás: Erdélyi Lapok II. évf. 12. sz. 1909. júl. 1.