Ikarus újra szárnyat öltött,
Repülni újra szárnyra kelt!
Átálmodott sok ezer évet:
S a vágy, az álom ma betelt.
Ikarus, a múlt nagy halottja,
Mint Blériot támadt ma fel;
A levegőt igába fogta,
Új kor, új eszme fényivel.
Most nem hullt alá tengerekre!
- Megengedték az istenek -
Mint büszke sas repült merészen,
Csattogva vész, hullám felett!
Szálló madár lesz már az ember,
Nincs távol… száll, mint gondolat!
A vágy, álom sok ezer éves:
A teremtés egy pillanat.
Olyan mesés, csodás valónak,
Hogy most már más lesz a világ;
Közeledni a csillagokhoz,
Gyarló embernek szárnyat ád.
Evoé! Fel, magasba ember!
De szerényen szárnyalj vele;
Alázattal gondolj a földre:
Meghalni visszahullsz ide!
Forrás: Erdélyi Lapok II. évf. 14. sz. 1909. aug. 1.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. júl. 15.
Felszeghy Dezső (1853-?): Blériot
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése