B. Szász Piroska: Gyermekeimről

I.
Ő meg ne tudja…

Vidám boldogan libben elibém
Az én Pirike lányom:
„Anyám” – s a szava zengő ének -
„Csupa öröm, mosoly az élet,
Ezen a szép világon!”

S míg derűs arccal bólintok i g e n t,
Szívem szorongva súgja:
Hogy az öröm elcsitult bánat,
s a mosoly könnycsepp, mely fölszáradt.
Vigyázz, ő meg ne tudja,
Sokáig meg ne tudja!

II.
Már látom…

Még tiszta harmat nyári hajnalon,
Ezernyi gyöngye levélen gallyon
Csillogó színekre töri a fényt.
S már látom: nap  hevétől felcsókolva
Összesűrítve bús felhőgomolyba
Leomolni szürkén az út porába
Pusztító vihar záporaként.

Még kis fiamnak arca bársonyán
Csak öröm suhan el öröm nyomán;
Tiszta szemében fény űzi a fényt, -
S már látom: arcát gondredőkbe gyűrve,
A sorstól gúzsba kötve, kimerülve
Leomolni végül a sír-homályba,
Vak erők törött játékaként.

Forrás: Erdélyi Lapok II. évf. 8. sz. 1909. május 1.