Jékey Aladár (1846-1919): Tambura

Tamburáznak, rác hegedüt vernek,
Kocsmaházban lányok énekelnek.
Idegen a mondókájok,
Idegen a nótájok.
Magyar ifjak bolondulnak
Utánok.

Szabados lány kacsintgatva néz szét…
Gajdos ember dobálja a pénzét.
„Leányasszony, eszem azt a
Teremburás kis szádat,
Adj egy csókot, fizetem a
Szoknyádat!”

Vén muzsikus az ajtó sarkában,
Búslakodik egyedül, magában.
„Verje meg a cigány átok
Azt a fura szerszámot,
Dróthegedűn mulatozó
Világot!”

Fut az éjfél, kipirul a hajnal,
Tele van a kocsmaház zsivajjal.
Harangoznak kis misére,
Csak azért is „csuhajrá!”
Egyedül a czigány lélek
Sohajt rá.

Vén muzsikus, mit állsz ott hiába?
Nem illesz te már ebb’ a világba.
Eredj haza, húzz reá egy
Keseredett keserüt
S vágd a falhoz azt az ócska
Hegedüt!

Forrás: Erdélyi Lapok II. évf. 12. sz. 1909. júl. 1.