Versényi György (1852-1918): Játszó gyermekek

 
Cifrára kifestve sorjában a házak,
Árnyában gyümölccsel terhelt körtefáknak.
Zsivajgó gyermekek
Kicsi patak mentén sürögnek-forognak,
Műértő kezekkel malmot építenek.

Tengernyi tudományt magukba nem szedtek
Tán az iskolában, de ismerik bezzeg
Mindenik marhának,
Lónak és kutyának nevét a faluban,
Utána futkosnak, reá kiabálnak.

Tudják, hogy melyik fán minő madár fészkel,
Mikor van tojása s azután hány héttel
Kél ki fiókája,
Hogyan nevekednek, tollasodnak szépen,
Mikor kelnek immár szárnyok szabadjára.

Tudják, melyik kertben minő gyümölcs érik.
Árok szélességét szemmel jól kimérik
S palánk magasságát.
Tudják, mikor lágyul a szőlőnek szemje,
Hol félős a járás, a pásztor hol vág át.

Tudják, ha a pálca vagyon rossz kezekben,
Mikor huzalkodik, le is fordúl menten,
Valamintségesen:
hogy szégyen a futás, ámde mindamellett
Az is bizonyos, hogy hasznos dolog legyen.

Szóval: tudnak mindent, amit tudni illik.
Erdőn-mezőn nekik tarka virág nyílik;
Kötik bokrétába.
Zörgő, asszú kórót, a hervadt levelet
Gyüjtögethetik majd ősz végén rakásba.

Forrás: Erdélyi Lapok II. évf. 14. sz. 1909. aug. 1.