
Itt-ott már ütközött a hajnal,
Az erdő sírt mély, tompa jajjal.
Csalánok közt egy tar bokorban
Feküdt a nagy Pán elhagyottan.
Valaki jött nagyon fehéren?
„Pán, érted is hullott a vérem.
Ma összetört a régi átok.
Mondd, hogy hiszel. Én megbocsátok.
Pán hallgatott. Zokogtak rá a fák
S a fehér ember halkan ment tovább.
Forrás: Erdélyi Lapok II. évf. 13. sz. 1909. júl. 15.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. júl. 15.
Harsányi Zsolt (1887-1943): Húsvét
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése