Víz fölött a holdsugár;
Fű között a fénybogár;
Sírokon lidércz lebeg;
Lápokon bolygó tüzek;
Hulló csillag ellobog,
Rom között bagoly huhog;
Néma csendes a berek;
És árnyában a hegyek;
Akkor, akkor rád terül
Bűvöm kérlelhetetlenül.
Álmod oly mély nem lehet,
Nyugtot lelne szellemed.
Árnyak, miket el nem tüntetsz,
Gondok, miket el nem űzhetsz;
Ösmeretlen egy erő
Betakar, mint szemfedő;
Mint egy sűrű köd föd el;
Mint halottan a lepel.
E varázstól – bárhova
Fuss – mi sem ment meg, soha.
Bár soh’ sem lát a szemed,
Mindig érzed létemet
Mindig veled maradok;
Voltam, leszek, ott vagyok.
És ha titkos borzadály
Ösztönöz, hogy megtalálj,
Kutatsz – s nem látsz mást – csupán:
Árnyadat szobád falán.
S hogy hatalmam ösmered,
Titkolnod kell s rejtened.
Már varázsdalok, szavak
Hálojokba fogtanak.
Szellemek hatalma nagy:
Már haragjok rabja vagy;
A füledbe zúg a szél,
Csak azt lzúgja: ne remélj.
Másnak az éj fátyola
Nyugtot ád: neked soha!
És korán, a nap ha kel,
Már kívánod: mula el.
A szemednek könnyiből
Pároltam szert, ami öl;
Összenyomva szívedet
Kivontam rossz véredet;
Szádról szedtem a mosolyt,
Kígyóként mely ott honolt;
S ajkaid varázslatát,
Annyi rossznak létokát.
Méreg nincs a földtekén
Mint önmérged oly kemény.
S mert a kebled jéghideg
S ennyi bűne senkinek;
Mert szemedben álerény,
Álnok, puszta, csalfa fény,
Sínlelésed mesteri:
Vélik: szíved emberi.
S mert kéjelgsz más kínjain,
Oly fajból vagy, mint Kain:
Átkom megfog, bármit tégy,
Önmagadnak pokla légy!
Im fejedre öntöm én
Bűvöm, - most vagy már enyém.
Nyugtot lelked nem talál,
Nem ad azt álom, halál.
A halált kívánnád bár,
Abba sem remélhetsz már. -
Im a bűbáj működött;
Láncom nem csörren de köt;
Szíved elméd fogva van:
Rabbá tett varázsszavam.
Ford.: Komáromy Andor
(* Manfréd tragédiája Byron leghíresebb, legértékesebb műveinek egyike. Egy emberfölötti képességekkel bíró, emberfölötti célokat hajszoló s minden erkölcsi korlátot megvető egyént fest. Önmagát, lelke háborgatásait testesítette meg; tán kortársának az I-ső, a nagy Napóleonnak alakjára is gondolt. Mi, a 20-ik század emberei, Nietzsche Übermensch-ére is gondolunk.
E remek műnek egyik szép, önmagában is elvezethető része ez a Varázsdal, melyet számos nyelvre többszörösen lefordítottak. A Manfrédot kínzó lélekfurdalásokat festi gyönyörű nyelven, hatalmas erővel.)
Forrás: Erdélyi Lapok II. évf. 8. sz. 1909. május 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése