Dengyel István: A tegnap éjjel…

 
A tegnap éjjel nem aludtam,
Nagy ünnep volt a határunkban;
Csodás, rejtelmes, ősi ünnep,
Mit ezer évben egyszer ülnek
A számkivetett vén tündérek,
Ha még remélnek.

Bús rejtekükből előjöttek,
Hogy királyuk megáldja őket,
S egy rövid, bűvös éjszakára
Megtérjen régi ifjúsága
A megtagadott ősi népnek,
Vén tündérnépnek.

És jött, és jött a tegnap éjjel
Oberon ifjú seregével;
Körül virágos erdő támadt,
A bokrok rengtek, muzsikáltak,
S víg tündérifjak, tündérlányok
Lejték a táncot.

… Az órák szálltak észrevétlen,
Pitymallott lent a sápadt égen;
Fagyos szél zúgott át a tájon,
Fakúlt, fakúlt a legszebb álom
s örökre eltűnt énelőlem
A téli ködben…

A tegnap éjjel nem aludtam,
Nagy ünnep volt a határunkban;
Csodás, rejtelmes, ősi ünnep,
Mit többé soha meg nem ülnek,
Mit utoljára siraték el
A tegnap éjjel...

Forrás: Erdélyi Lapok II. évf. 13. sz. 1909. júl. 15.