Passerini G. L. (1858-1932): Egyedül…

 


Anyád nélkül egyet se léptél;
Ha ő nem volt melletted,
Csak sírtál, sírtál csendesen,
Úgy fájt kicsiny szivednek.

Ha jó anyádnak pillanatra
El kellett menni tőled,
Csak sírdogáltál és szemedből
Nem fogytak el a könnyek.

Hogy felriadtál éjjelenként!
Ha nevén szólítottad
És rögtön nem felelt anyácskád,
Rebegő hívásodnak.

Mióta itt hagyál bennünket
S elmentél, óh azóta
Árván maradt kicsiny családunk
Mély gyászba van borulva.

Most, hogy egyedül alszol ott lenn
A sötét föld ölébe,
Hová nem hat le hold sugára,
Sem a kelő nap fénye:

Ha felriadsz s hívod anyádat
Bús mélyébe a sírnak,
Ki száll le most nyugalmat vinni
Megzavart álmaidnak?

Olaszból fordította: Felszeghy Dezső

Forrás: Erdélyi Lapok II. évf. 9. sz. 1909. május 15.