Albisy Katalin (1864-1920): Szózat a néphez

 
Földet a népnek! Harsog a jelszó -
Döngetve ódon, vén bástyák falát.
S vészes orkénként, zúgva, dörögve
Tüzeli harcra rettentő hadát
A nép! Az Istenadta nép!
„Földet kérünk mindenképp!
Föld nélkül zsellérek vagyunk.
Zsellérül e hon – nem honunk!”
S háborgó tenger, míg meg nem kapja;
Célt érve elűl zúgó morajja
S bizton kikötve dülőn, nyilason,
Övé a béke, jövő, a vagyon. 

S szép idők járnak. A jó magyar föld
Föltépi keblét, mint a pelikán. -
Gyöngyszemű buja, zamatos szőlő
Lágyselymű széna a munka nyomán.
Mert a dolgos magyar nép
Nem kiméli erejét,
Csillog kapája, kaszája.
Kamatos is a munkája.
Szép tehén, disznó, ló az udvaron,
Telt hordó, hombár a bő jutalom.
S áll kapujában összefont karral,
Szembenéz bátran – vésszel, viharral.

S ím jön egy szózat: „Egy virágszálat”
Esd, kés, könyörg a sajtó fájdalom
Itt vízáradás, nagy tűzveszély volt
Ott – ezer árva sorsa siralom!
De a gazdag magyar nép -
MOZDULATLAN, - szót nemé ért.
„Csapád? Kár? Nem az én munkám -
Minek nyíljék rá a tárcám?
Persze hogy baj, baj! Fujja, kit éget!
Kigyógyíthat meg minden szegénységet.”
S mert a sok beszéd sok időt csorbít,
Befordúl – s zárán még egyet fordít.

Hasztalan munka! Új riadó kél:
„Itthon Rákóczinak drága hamvai!
Ércszobrot néki? Méltót hozzája!
Égig nyúljatok, Kassa falai!”
De mi ez, oh magyar nép?
Nem ihlet meg e szent név!
„Rákóczy Ferenc? Régen volt!
Nyugodjék békén, ki meghótt.
Minden csip-csupra nem lehet pénzem,
Ezer a bajom, - jó, ha azt végzem.”
Ezredmagaddal így szabadkozol
S mint a holttőke, nem kamatozol.

Holttőke vagy így e Kanaánon, -
Bárha tiéd a gazdag aratás.
Ha szíved nem gyúl fájó részvétre,
Ha meg nem ihlet bánat, sorscsapás.
S ha gyűlnek majd a garasok,
Földnélküli Jánosok
Nemes szívű adománya
S te hidegen bámulsz rája,
Szűkkeblű módon, távolról nézve:
Sok jó szív mint rak írt bajra, vészre,
Mint vet és növel ezer jó magot,
Mint koszorúz meg jelest és nagyot.

Mi  magyar föld? Szent, drága zálog -
Vésd jól szívedbe, én magyar népem!
Hogyha jó sorsod arra hívott el,
Hogy élhetsz boldog bérlőjeképpen -
Úgy oh nép, jó magyar nép,
Honfiságra nem elég
Földed pénzed gyarapítni,
fiad, lányod gazdagítni, -
Ám dús kamatják a drága rögnek
Vesd az urnába, hogyha zörögnek
Ajtódon a haza s nyomor nevében.
Földre érdemes – így lész, csak népem!

Forrás: Erdélyi Lapok II. évf. 10. sz. 1909. jún. 1.