Illyés Bálint (1835-1910): Az ősi ház

 
A föld nem egyszer rázta meg
Falát, hogy reszketett bele;
Az ég tüzes villámitól
Nem egyszer égett fedele…
Nem egyszer ült felette már
Füstölgő üszök és korom;
S a sorsüzött szegény család
Kesergve sirva a romon…
A vész felette  most is ott czikkáz; -
De áll ma is, - áll ég – az ősi ház! -

Kik érczalapját megveték,
Rég porlanak a daliák;
Csak a kéz látszik a falon,
Mellyel nevöket fölirák;
S egy-egy sötétlő árnyalak,
Az éj csöndén, mely ujra kél,
S a mult idők tusáiról
Tündérmesét csodát regél. -
De bár felettök ezredév tanyáz:
Áll még ma is – áll még –, az ősi ház! -

Mogorván néznek vissza ránk
Mohostetőn a századok…
Az épitők hosszú nyomán,
Oh mennyi vér a könyü ragyog!
Minden kicsiny homok-szemért
Egy-egy bajnok vérzett el itt;
S a lányka rája sirta el
Szemének drága gyöngyeit.
… Ódon falán hull, hull a régi máz;
De áll ma is – áll még –, az ősi ház!

S az ó küszöb amiről beszél…
Fölötte is véres nyomok!
Megannyi jel, mit bélyegül
Reá a vén idő nyomott.
És szólnak a sötét betük:
… Folyt egyre folyt a küzdelem…
Helyét nem adta egy se fel;
Elhulltak rajta ezeren…
S jött egyre, jött a tüzhelyt védni más;
És áll ma is – áll még –, az ősi ház!

Volt, volt idő, hogy a család
Egymásra forrt, egymásra kelt,
És idegen döntötte el
Az átkos – a családi – pert.
S a testvérgyilkolás nyomán,
Az ősi ház kifosztva lett.
Falát a tüske verte fel,
Szél hordta el a fedelet…
Lakója rém… ijesztő síri váz…
De áll ma is – áll még –, az ősi ház!

A sarjadó uj nemzedék
Felrakta ismét a fedélt,
S a népesülő ház alá
A fecske ujra visszatért…
Remény-madár!… ború után
Derüs jövendőt csicsereg…
De a vihar megrázza künn,
Az érczfalon – a fedelet…
Felette a, ismét villám czikáz!
De áll azért – áll még –, az ősi ház!

Miénk e ház, mi otthonunk,
Mi édes drága szent hazánk!…
Épitsük ezt tovább, - ha bár
Süvöltve zúg a vész reánk!
S ha szent küszöbjét védni kell,
Egy test gyanánt álljunk meg itt!
S nem lesz erő, nem lesz vihar,
Mely szerte szórja köveit…
… Minden kövén bár száz halál tusáz:
De állni fog – hazánk – az ősi ház!!


Forrás: Hunyadi-album. Szerkesztették Szabó Endre és Szathmáry György. Budapest, Athenaeum 1878.