Vay Sarolta (Vay Sándor 1859-1918): Karácsony éj van… (Decz. 25. 1876.)

Karácsony éj van, vad vihar dúl
A tarlott rónatáj felett,
Szobám csöndjét más nem zavarja
Mint vén órám mely ott ketyeg
A kandallón, de olyan halkan
Mintha visszhangja volna csak,
Az én beteg, kifáradt szívem,
Elhaló dobbanásinak.

A szél jajgató zokogással
Megzörgeti kis ablakom,
Regél nekem elmult időkről
S én mélázgatva hallgatom - - 
Körülnézek, homályos minden
Olyan rideg, oly elhagyott;
Oh! hajdan, itt ezen falak közt
Mennyi üdv, mennyi kéj lakott.

Itt esküdött forró szerelmet
Itt borultam keblére le,
Lázas csókom itt ége ajkán
S itt nyugodott tekintete
Először rajtam, hogy aléltam
Vállamra hajtotta fejt.
Ez első perecznek szent varázsát
Lelkem, óh! Most is éri még.

Égető nap volt hő szerelme
Mely elhervasztá szívemet,
Nap, mely jött üdvöt adni s aztán
Az örök semmibe veszett,
Elveszett, kihunyt mindörökre
Gyászt, siralmat hagyva nekem
S nincs egy sugár mely földeritné
Reménytelen vak éjjelem!

De hah! mi ez! Büvös fény támad
Tánczol az árnyék a falon
Harangozás hallik a légben
Zsolozsma zeng az ajkakon.
Hallgatom, s béke száll szivembe
Mig ismétlen az éneket:
„Üdv üdv a földön embereknek
Ma a megváltó született!” - - 

Forrás: Hunyadi-album. Szerkesztették Szabó Endre és Szathmáry György. Budapest, Athenaeum 1878.