Zrínyi Miklósnak életét és gyászos kimúltát „Hazánk” egyik közelebbi füzetében oly avatottan és velősen összevonva találtam, hogy ezenannyira ismert és oly gyakran ismételt történeti epizódot, velem együtt mindenki ez alkalommal s e helyütt ismét nagy érdekeltséggel olvashatta. Nem tartóztathatom azonban magamat, e csinos életrajz kiegészítéséhez még két adatot szolgáltatni, miket a tisztelt olvasó közönség „Hazánk” lapjain bizonyosan kedvesen veend.
Egyik adat ama kőemlék felirata, melyet a vadászaton, állítólag a vadkan által megrohanva oly szerencsétlenül elvérzett Zrínyi Miklósnak, a varasdi hídtól Magyarországra jőve jobbra az erdőben, s mint mondatik halála helyén, Althán grófnő, született Pignatelli hercegnő, mint birtokaiban utódja (s úgy hiszem rokona is) a 18. század elején állíttatott.
A diák emlékiratnak, mely az érintett kőoszlopra bevésve van, mint azt tavaly magam olvasám és leírám, s mint az Hormayrnál is föllelhető, következő a szövege:
Hic jacet invictus quondam, interfectus ab apro
Zrini, proeda suis hostibus apta magis.
Qui quoniam ferox, ferro superaverat hostes,
Victor, ab immani vincitur ipse fera.
Ille quidem finivit opus, vitaeque laborea,
At patriae infelix incipit esse labor.
Ille quidem nostros mirabitur aethere casus
Flebit at illius, nostra ruina necem,
Sors bona nil aliud mediis servavit in armis,
Eripuit fato sors mala nil aliud.
Qnam siti n humanis sors impia proxima rebus,
Mortis hoc in speculo quosque videre potest.*
Valóban sajnos, hogy e nevezetes emlékkő roskadozóban van. Pedig bizonyos vagyok benne, hogy ha ez a birtok mostani tulajdonosának, a hazafias és lovagias gróf Festetics György őméltóságának tudomására volna, annak kijavíttatását kétségtelenül elrendelné.**
A másik adat azon diák gyászfelirat, mely Lepoglaván, hol Zrínyi Miklós hamvai nyugosznak, következő szavakban és alakban olvasható:
Nicolaus Zrinius hic est!
Qui animos in pectore, victoriam in nomine,
Fulmen in manu, serenitatem in vultu,
Prudentiam in consiliis, felicitatem in armis,
Quocunque gressus, tulit, circumtulit.
Virtutis comes, Dux fortunae.
Illam sociam semper habuit, hanc ducem nunquam
Passus est, ne coecam sequeretur.
unde bello tam serius in agendo fuit,
Quam domi in pace serenus,
Ubique Serinius! – Nunquam serus in nogotiis!
Quam a fronte occupavit semper occasionem
Calvam expertus est nunquam.
Prudentiam Fabii habuit sine cunctatione,
Fortunam Alecandri sine temeritate.
Eum experti sunt
Turcae in igne Samsonem
Ad quinque Ecclesias et pontem Eszekinum
Quos ad neo Zrinium in flumen egit,
Hujus illi vorticibus maluerunt perire,
Quam illius fulmen acinacis experiri
Canisam Virtute sua terruit
Qua min fatis fuit non vinci
(plura hic absorbet dolor).
Virtus supra iram fuit, non supra invidiam
Cui etiam fortuna aliquando invidit.
Animi robore securus,
Ne sui timerent, metum in hostes misit.
Ne sui timerent, metum in hostes misit.
Ut sequerentur in periculis praeivit.
Ut vincerent, hostes ante suis consiliis impedivit.
Tantus terror hostium, quantus amor suorum.
Ecclesia suum Maccabaeum credidit,
Redivivum Scanderbegum Ottomanus timuit,
Hunc maximum seculi nostri heroem
Aper ignobilis prostravit
Sic rebus mortalibus illudit Deus,
Ut maximis majorem se ostendat.
Ne dicas Adonidis facto periisse
Qui Hectoris bella gessit,
Confecta pace obiit, ut melius in coelis otia ageret,
qua min terris.
Ubi Dei et Ecclesiae Negotium semper egit.
*) Magyarul: „Itt nyugszik a hajdan győzhetetlen Zrínyi, vadkantól széttépve, való bár inkább ellenségeinek martalékul; ki egykor mint győztes, vadul diadalmaskodott vassal ellenein, az iszonyú vadtól győzeték le maga. Művét ő bevégezte s az élet bajait; de a hazának most kezd gyűlni szerencsétlen baja. Elhülend ő az egekben viszontagságainkon; de az ő elestét a mi romlásunk siratandja. Nem egyéb mint jó sorsunk tartá meg a harc közepette; nem egyéb mint balsorsunk rabolta el végzetétől. Mily közel áll emberi dolgokhoz a gonosz sors, - e halál tükörében mindenki láthatja.”
Szerk.
**) Erről mi is teljesen meg vagyunk győződve, a nagy elégtétel lesz reánk nézve, ha egyik közelebbi füzetünkben óhajtásunk teljesültét jelenthetjük.
Szerk.
(Forrás: Hazánk 1858. 646-648 old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése