Rupp Kornél (1865-1900): Karácsonra

Pásztorok dalával, angyal énekével
Megdalolt Karácson, oh jövel, jövel…
Üdvözöllek szivből, lelkem érzelmével,
Üdvözöl ma vélem millió kebel!

OH te szép Karácson, boldog gyermekévek
Oly epedve esdett nagy, szent ünnepe,
Örömnapja dúsnak, ünnepe szegénynek,
Gyermekálmok vágya, üdve, mindene!

Hozz áldást magaddal, - sz’ oly nehéz az élet,
Annyit szenvedett már, annyit fájt szivünk,
Lelkesedni tudnánk s alkotni is szépet,
Van bizalmunk hozzá s Istenben hitünk:

Oh de lelkünk bágyadt, - az élet viharja
Megzsibbasztja néha, szárnya szegve van,
Szivünk nemesb részét gond, nehéz bú marja,
S lankadás bánt éltünk aggodalmiban.

Oly kevés az ünnep, hétköznapot élünk,
Pedig ünnepelni tud minden kebel, -
S ünnep nélkül milyen sivár volna éltünk,
Melynek a hétköznap sokszor oly teher! -

Oh jövel Karácson, édes szép Karácson.
Hozz magaddal áldást, oh jövel, jövel,
Hisz ma született meg az, ki hogy megváltson
Az emberi testet azért vette fel.

Oh Te, édes Jézus, most kicsi parányi, -
Szivünk tiszta, szent és hő érzelmivel
Sietünk tehozzád, teneked szolgálni
Ajkunknak édes zengedelmivel.

Adj oh, adj megnyugvást, békét a szegénynek,
A betegnek ujra régi, ép erőt,
Jutalmat azoknak, kik benned remélnek,
S ne sujtsd haragoddal a tán kétkedőt;

Tavasz a kebelnek, melynek szentélyében
Virágok fakadnak s égő szeretet, -
Békét a hazának, - a mely életében
Szenvedett már ugyis annyit, eleget!

Mosolyt az ajaknak, mely elébb panaszolt,
Örömköyüt annak, a ki sirt elébb,
Virágot oda, hol előbb is tavasz volt,
És kegyelmet annak, ki Elédbe lép.

Pásztorok dalával, angyal énekével
Megdalolt Karácson óh jövel, jövel,
Üdvözöllek, áldlak lelkem érzelmével,
S áldva áld ma vélem millió kebel!

Forrás: Tanulók Lapja 2. évad 47. szám, 1895. nov. 24.