A nagy nap eljött: a feltámadásnak
Örök dicsőségű nagy ünnepe!
Hozsánna zengjen a menny s föld urának
Az ajk, a szív örömmel van tele.
Hozsánna néked, áldott Istenünknek,
Fogadd el hálaénekét szívünknek,
Hozzád tekint fel a hivők szeme:
Áldott az áldásoknak Istene!
Sötét homály volt a sír éjjelében,
A legrémítőbb szó volt a halál!
Az Úr él! – nincs a koporsó ölében,
A súlyos kő elhengerítve áll.
A húsvét reggel első fénysugára
Hajnalt derít a rémes éjszakára;
A kősír nagy halottja újra él,
A szív bízik, szeret, hisz és remél!
éltünkön nincs hatalma a halálnak,
Csak az lesz por, mi porból vétetett;
A test, a vér habár a sírba szállnak:
A lélek él! nem ér enyészetet!
A télre jő tavasznak újulása,
Az éjre hajnalfénynek hasadása,
A tél s az éjjel: ez az elhalás,
Tavasz s hajnal te vagy feltámadás!
Kiket szerettünk, s kik szerettek itten,
Örökre a sírhant nem zárja le;
Mert életünknek atyja, a nagy Isten
Nem holtak, ámde élők Istene!
Bár a halál itt válni készt is minket,
Meglátjuk újra drága kedvesinket,
S kikért szemünkben gyászköny rezgedez,
Lelkünk lelkökkel egyesítve lesz!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése