„Uram! Jefte! készen vár az oltár!...
Emlékszel-e: míg a hadban voltál:
Esküt tettél a hatalmas Úrnak!?”…
Jefte szíve fájón dobban…
Halvány arcza egyre jobban
Sápad, mint kit gyilkos tőrrel
Szive táján szúrnak.
„Oly szépen kért… esdekelve… sírva…
Negyven napig ne vigy még a sirba!...
Lánytársait hívogatta: jertek!...
Míg a napok letűnnének:
Hadd zendüljön búcsú-ének!...
Jertek lányok!... negyven napig
Járjuk a szent berket!”…
Zordon arczú komor papok szólnak:
„Negyvenegy nap telik le már holnap!...
Szent oltárán a miszpai várnak
Tömjénfüsttel tüzek égnek;
Hálául a magas égnek
Esküszóval felfogadott
Áldozatra várnak.”
„A legfőbb Úr betegséggel megvert…
Karom reszket… nem birja a fegyvert…
Ti látjátok!... ’s hivatkozom rátok!...
Betegségem ér majd véget…
Lankadt erőm újra éled…
Várjátok be azt a napot:
Nem száll reánk átok!”
Kiméletlen és zord az új válasz:
„Uram! Jefte! ma vagy soha!... válassz!...
Fogadásod’ mint vezérünk tetted…
Adott szódnak megszegése:
Egész népünk büntetése…
Rettenetes ítéletet
Zúdít reánk tetted!”
Jefte vezér csak nyögi a sóhajt…
Megkövülni… sírba térni óhajt.
„Szende lányom!... szép hajadon kincsem!
Áldozatul kérnek téged’!...
Sebed’… - a mely engem éget –
Megenyhitni balzsam-olaj
Gileádban nincsen!”
Peng a kinnor… kiséri az ének…
Khalil-hangra vonulnak a vének.
„Uram Jefte! ne tétovázz!... várnak!”…
Ezrei a hivő népnek
Szent éneket zengve lépnek
Áldozatra, pitvarába
A miszpai várnak.”
„Komoly papok!... hajam tövig vágva…
Hamu-födten… felöltözve zsákba…
Holtomiglan bűnbánatom zengem!
Kincsem… marhám tűzbe hányom:
Csak hadd éljen szende lányom!...
Vagy… ha vér kell az Istennek:
Öljetek meg engem!”…
Komoly főpap forgatja a thórát…
„H’jába néztem minden sorát jól át!...
Nincsen ide… nincsen semmi váltság!...
Ez a törvény nagy mondása:
zsákruha, - hamv, - köny-hullása –
Saját véred, lányod lelkét
Soha meg ne váltsák!”
„Erős Isten!... könyörögve… kérve…
Hozzád sír fel az apa az égre!...
Fordulj hozzám!... szolgádhoz!... a porba!...
Mint a rideg thóra-lapok:
Légy irgalmasb!... ’s mint e papok!...
Törvényedet magyarázva,
Kik itt ülnek sorba!”
Villám lobban… megdördül a mennybolt…
Szegény Jefte nem élő már: félholt…
Vihar szárnya végig seper Miszpán…
A főpapok összenéznek…
S megdöbbenve így beszélnek:
„Felelt Isten haragjában
Érthetően s tisztán!”
„Szakadj rám, ég!... temess el, vad orkán!”…
Rohan Jefte fel a szent vár ormán…
A főpapok megrettenve nézik…
Szent oltár tűz lobogása,
Haldokló szűz sóhajtása,
Őrült apa vadult átka
Együtt száll az égig!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése