Ólmos, nehéz köd; a föld és az ég
Alaktalan bús szürkeségbe foly.
Fejünk fölött még egy csillag sem ég,
Egy bíztató sugárka sincs sehol.
E földi faj, fényes nyarát leélvén,
A sír felé tart, mert megvénhedett…
Ragyogj le ránk, te áldott éltető fény,
Megváltó égi szeretet.
A mindenség ezer csodáiból
Hiába int felénk az alkotó:
Tagadja őt a gőgös földi por,
A percznyi fényében hivalkodó.
Erő- s Anyagból gyúr bálványt magának,
Istennek tartja a vak végzetet…
Oh, gyújtsd ki lángját a hit csillagának,
Megváltó égi szeretet.
E nemzedék, mely gőgösen tagad,
S túl ez arasznyi léten mit se vár:
Érezve rög-voltát, röghöz tapad,
Önző, irigy, lelketlen és sivár.
A percz övé, mohón üríti kelyhét,
A salakos, de habzó serleget…
Emeld, emeld tisztább légkörbe lelkét,
Megváltó égi szeretet.
A nemzetek közé üszköt dobott
A népirtó viszály véres keze;
Szilaj lánggal félelmesen lobog
A felszitott fajgyűlölet tüze.
Vén századunk, mint a vérben húnyó nap.
Rőt fényt komor vihar-felhőkre vet…
békítsd ki az őrjöngve tombolókat,
Megváltó égi szeretet.
Lábunk előtt kettéhasadt a föld,
Sötéten ásít a rémes torok;
Bősz hangzavar sír, átkoz és üvölt,
Alant a láva forr és sustorog.
Kél a vörös rém, a mely minden oltárt,
Hitet, hazát romlással fenyeget…
A kénköves pokolnak zárd be torkát,
Megváltó égi szeretet.
Oh, égi fény, tekints le ránk, tekints,
Törüld a könnyet, csillapítsd a jajt.
Váltsd meg a bűntől s átoktól megint
Az önmagát emésztő földi fajt.
Ragyogjon fel mindenható világod
Mint egykor rég, a szent játszol felett,
S az ó helyén teremts új, szebb világot.
Megváltó égi szeretet.
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése