„Sötét köpenyben sárga szellem
Bethuliában házról-házra jár.
S kit harczosim nyila nem illet,
Hervasztja a száraz lehellet,
Elhervasztja az éhhalál.
Virágzó szűz! törd össze kancsód,
Forrás vizénél édesebb borunk;
Kerüld a gyász komor tanyáját,
Az Istent, ki elhagyta nyáját,
S eléd imádva borulunk.
Rózsát tündérszép orczádról ne
Tépjen természetellenes halál;
Erősb Isten, kit mi imádunk,
Zengőbb a dal, csengőbb minálunk
Temetkezési bús dalnál.
S szemedben, ki könyűt fakaszta,
Felejtsd az ifjú vőlegényt, felejtsd:
Emléked szívedből kitépve,
S ifjabb szerelmi frigyre lépve,
Arczod forróbb keblemre rejtsd!
S most szóljon hárfák zengeménye,
Csendüljön a legédesb dal!
Csengő pohártól megszakítva,
Míg az újuló hajnal pirja
Csatára int s a kürt rival.
Feledve multat, drága lányka
- Jövőd elé fátyolt sző a jelen.
Koczczints!” – S a csendülő kupába’
Habzik a nedv s a szende lányka
Ajkán szilaj beszéd terem.
„Ím e pohár, mit ajkam illet,
Tied legyen, tied dicső vezér!
Hatalmas bálvány istenidre,
Kiket először – istenítve –
Említ szavam, tied a bér!
Tied a bér: a kéj,a mámor
Sóvár lelkednek játszótárs legyen;
Igyál, igyál! Hej szebb danákat!
Verjék meg istenid hazámat!
Igyál! A regg túl jár még a hegyen!”
„Igyál, igyunk! – Oh édes mámor!” –
És csend, halotti csend száll tétova…
Gyilok villan galamb kezében,
S Bethulia karénekében
Zendül: „Hosánnah Jehova!”
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése