Mennybemenetel ünnepén
Dicsőség Néked, menny és föld Királya,
Dicsőség Néked e dicső napon!
Szent ámulatban zeng szívünk imája,
Függvén szemünk a mennyboltozaton.
A mennybe mentél, - a menny volt hazád,
S a fényes mennyet értünk ott hagyád,
S végezve munkád oda térsz újonnan,
Míg megítélni eljövendesz onnan.
Oh dicsőséges, áldott boldog élet,
A melynek vége megdicsőülés!
Hogy bírjak menni, gyönge én, Tevéled,
A pálya terhes és erőm kevés.
Ám a gyöngékben nagy a Te erőd,
Erőért esdek szent orczád előtt:
Miképen Isten lakozott Tebenned,
Lakozzék bennem a Te nagy szerelmed!
Te adsz erőt, ki buzgón könyörögtél
Tanítványidnak kis seregiért.
Hogy mennybe mentél s mennyből ide jöttél,
Tebenned leltünk mindnyájan Vezért:
Mert nemcsak értök esdeklett imád,
A kikre nem volt méltó e világ,
De azokért is, a kik szenteltetten,
Hiendők lésznek a Te szent nevedben.
Szentelj meg minket, igazság Királya,
Sérült szivünket ég felé emeld!
Hogyha kereszttel sújt e földi pálya,
Nyugtasd meg szép reménnyel a kebelt!
A hol Te vagy, mondd: ott leszünk mi is,
A könny ott nem hull, nem sért a tövis!
Oh menj előttünk tűz- s ködoszlopokban,
Míg hajlékunk lesz a szép csillagokban!
Irányozd mennyre a mi szemeinket,
Hogy ott legyen mi kincsünk és szívünk!
Törüld le a mi hulló könnyeinket,
Hogy a sír éjén átlásson hitünk!
Taníts Igéddel, hogy mennyet teremt
A tiszta szív magának ide lent,
S ha már e földön is volt égi részem,
Csak úgy lesz a menny az enyém egészen!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése