2024. márc. 15.

Sántha Károly: Áldozócsütörtök

Mennybemenetel ünnepén

 

Dicsőség Néked, menny és föld Királya,

Dicsőség Néked e dicső napon!

Szent ámulatban zeng szívünk imája,

Függvén szemünk a mennyboltozaton.

A mennybe mentél, - a menny volt hazád,

S a fényes mennyet értünk ott hagyád,

S végezve munkád oda térsz újonnan,

Míg megítélni eljövendesz onnan.

 

Oh dicsőséges, áldott boldog élet,

A melynek vége megdicsőülés!

Hogy bírjak menni, gyönge én, Tevéled,

A pálya terhes és erőm kevés.

Ám a gyöngékben nagy a Te erőd,

Erőért esdek szent orczád előtt:

Miképen Isten lakozott Tebenned,

Lakozzék bennem a Te nagy szerelmed!

 

Te adsz erőt, ki buzgón könyörögtél

Tanítványidnak kis seregiért.

Hogy mennybe mentél s mennyből ide jöttél,

Tebenned leltünk mindnyájan Vezért:

Mert nemcsak értök esdeklett imád,

A kikre nem volt méltó e világ,

De azokért is, a kik szenteltetten,

Hiendők lésznek a Te szent nevedben.

 

Szentelj meg minket, igazság Királya,

Sérült szivünket ég felé emeld!

Hogyha kereszttel sújt e földi pálya,

Nyugtasd meg szép reménnyel a kebelt!

A hol Te vagy, mondd: ott leszünk mi is,

A könny ott nem hull, nem sért a tövis!

Oh menj előttünk tűz- s ködoszlopokban,

Míg hajlékunk lesz a szép csillagokban!

 

Irányozd mennyre a mi szemeinket,

Hogy ott legyen mi kincsünk és szívünk!

Törüld le a mi hulló könnyeinket,

Hogy a sír éjén átlásson hitünk!

Taníts Igéddel, hogy mennyet teremt

A tiszta szív magának ide lent,

S ha már e földön is volt égi részem,

Csak úgy lesz a menny az enyém egészen!

 

Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése