Pap Gábor: Nagypénteken

A hős is elbukik. Dicső nagy szellemek,

Kik – mint az égi nap – ragyogva fénylenek,

Aláhanyatlanak.

Az érdem útja vad, - szúró tövist nevel,

A küzdelem helyén a hősök esnek el

S a gyáva megmarad.

 

Kit eszme lelkesít, s tettekre gyújt, hevít

S meghalni sem remeg – ha tiprott véreit

Halála váltja meg:

Elvérzik a csatán, de nem lehet veszve,

A sír öléből is kitör a nagy eszme,

melynek martyrja lett.

 

A testbe öltözött ige, e szent erő:

Istennek egyszülött fia világra jő,

Világosít, tanít.

Fölnyitja milliók lezárva volt szemét

S fény árad éltetőn – elűzve a setét

Éj rémes árnyait.

 

Fölzendül ajkain, hogy áldó Istenünk

Szabaddá alkotott s ha lánczot zörgetünk,

Magunk vagyunk oka!

Ki azt megismeri, mi szent – nemes -, igaz,

Szabad lesz, ősi szent jogát megvédi az

S rab nem lehet soha.

 

Termő talajba hullt ez eszme, és kikelt,

A jognak érzete sok millió kebelt

Hatott át éltetőn!

Az ember érezé, hogy istenkép s szabad,

Lerázta s széttöré a szolgalánczokat,

Megváltva, áldva lőn.

 

Ledőlt az óvilág, a szertehullt romok

Még ott sötétlenek s közöttök már dobog

Az új világ szíve!

Jelezve azt a nagy, hatalmas szellemet

Ki a halálba olt dicső új életet,

Ha szembe száll vele.

 

Ím Jézus ellen, ki áldólag hatott

És fölragyogtatá a várva-várt napot

A szellemek felett:

A sértett érdekek csatába szállanak

S kezökben eszköz a hiszékeny – ingatag –

Elámított tömeg.

 

Vakítva volt a nép, „Feszítsd meg”-et kiált,

Ki érte síkra szállt, az ellen dörg halált,

Kioltja életét!

Ma istenit, de már holnap követ – sarat

Hajít reád s ebben magához hű marad,

Nem változik a nép.

 

Látszólag a bűné maradt a győzelem,

S bukott a hős, ki a vérrel szentelt helyen

Csatázott ellene!

Mert elnyomóival szövetkezett a nép,

Hogy a ki érte jött, hogy a ki érte élt,

Azt a hőst verje le.

 

Ujong az éji had. Jézus halálra ment,

Föláldozá magát, hogy győzzön ami szent –

Igaz, dicső, örök!

S ki halni nem remeg, a sírból is kiszáll:

Jézus keresztje volt az, a hol a halál

Hatalma megtörött.

 

Föláldozá a hős a földi életet

S zászlója fenlobog, alatta a sereg

Bátran előrohan…

Azé a győzelem, azé a harczbabér,

Kit önfeláldozó, kit halni kész vezér

Vezet csatáiban.

 

Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.