Egy csillag gyúlt ki Betlehemben
Az egyszerű hajlék felett,
És angyaloknak kara zengi:
A megváltó megszületett!
A kisded Jézus mosolyában
A menny szállott a földre le,
E mosolygás egy szent ígéret,
Egy szebb jövő előjele.
És nő a gyermek, - napsugárként
Ragyogva tisztán, fényesen
Lelkére bűn sötét felhője
Árnyat nem vet egy perczre sem.
A mint növekszik teste, lelke,
Csodás benne ész és erő,
E gyermek nem a föld szülötte,
Ide a mennyből szállt le Ő!
Ím nézzétek a gyermek-ifjút
Komoly írástudók között,
Mily bölcsen szól! Belé valóban
Az Isten Lelke költözött.
S mily engedelmes a szülőknek,
A kikre Isten bízta őt,
Hogy növekszik a kedvességben
Isten és emberek előtt.
Óh Jézus, ifjúságod képe
Egy csodás virágfakadás,
S hogy ím gyümölccsé ért a bimbó,
Látjuk: Te vagy a Messiás!
Szentséged tiszta glóriája
Még fényesebben tündököl,
Mikor a sátán bősz haraggal
Testedre és lelkedre tör.
Lelkednek égi bölcsessége
Mindig mélyebb mederbe jár,
Szavad, igéd új életet kelt –
S mi rád vár: szenvedés, halál!
Az engedelmességnek útja
Csupa göröngy, szúró tövis,
De engedelmes vagy halálig,
Bár útad Golgothára visz.
Kész vagy a kelyhet kiürítni,
Tudod, ez óráért jövél,
Hadd mossa el a bűnnek árját
Kereszten ontott drága vér!
élted csodás bár, ám halálod
Nekünk a legszentebb csoda,
Igéd szövétnek, élted példa,
De megváltásunk: Golgotha!
Forrás: Hárfahangok. Vallásos költemények gyűjteménye egyházi és iskolai használatra. Szerkesztette Payr Sándor. Budapest, Hornyánszky V, Cs. és Kir. Udvari könyvnyomdája 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése