Nem tudom igaz ez, vagy álom?
Bárányfelhők úsztak az égen,
Álmaimban, valaha, régen,
Mélisande volt az ideálom.
Ma csodamód a ködbe látok.
Dalosa, rabja, híve voltam,
Piros ajkát sírva daloltam;
De csókjára még ma is várok.
Merengő, tétlen álmodásban
Legszebb dalomat róla költöm.
Pedig ő nem élhet e földön,
Mert életben még sose láttam.
Forrás: Erdélyi Lapok 2. évf. 13. sz. Kolozsvár, 1909. júl. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése