2024. ápr. 14.

Imrefi János (1843-1887): Egy hárs alatt

  

E pázsit ágyon, melyet a nap ellen

Szelid fátyolként véd az árny,

Itt esküvénk hű, végtelen szerelmet,

Én és a kedves szőke lány.

 

E lombsátorban csókolám először

Bűvös csengésű ajkait,

Aztán emlékül bevéstem nevemnek

Első betüit e vén fába itt.

 

Három év multán a betük kiforrtak

Az érzéketlen héj felett,

- S a forrón érző kedves szőke lányka

Rég elfeledte nevemet!

 

Forrás: Családi kör  XVIII.évf. 3. sz. Buda-Pest. 1877.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése