2024. ápr. 14.

Szabó Tivadarné: Azt hiszed…

 


Azt hiszed, nem vagyok boldog,

Arczomon mert néha gondok

Lengenek.

S két szemem az esti csendbe’

Czéltalan a végtelenbe

Tévelyeg?

 

Nézd kezem, e hű cselédet,

Munkakedve nem ér véget

Soha sem;

S áradtan is, áldást kérve,

Kulcsolódik kéz a kézbe

Keblemen.

 

Nézd napomnak minden perczét:

Szerelmünknek tündér kertjét

Mivelem;

Itt fakasztva uj virágot,

Ott támasztva lombot ágot,

Szüntelen.

 

Nézd, szivemnek sólyomszárnya

A magas kék menyországba

Fölrepül.

S ott a csillagok mirjádján

Szárnya szegve röpked, árván,

Egyedül.

 

Mert a földön és az égen

Te vagy az én üdvösségem

Szerelem!

Testem, lelkem, szivem, vérem

Tiéd imádott jó férjem.

Mindenem!

 

Boldog vagyok, több mint boldog,

Azért ülnek néha gondok

Arczomon.

Bár mint vágyom, boldogságom’

Megszolgálni e világon

Nem tudom!

 

Forrás: Családi kör  XVIII.évf. 6. sz. Buda-Pest. 1877.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése