Azt hiszed, nem vagyok boldog,
Arczomon mert néha gondok
Lengenek.
S két szemem az esti csendbe’
Czéltalan a végtelenbe
Tévelyeg?
Nézd kezem, e hű cselédet,
Munkakedve nem ér véget
Soha sem;
S áradtan is, áldást kérve,
Kulcsolódik kéz a kézbe
Keblemen.
Nézd napomnak minden perczét:
Szerelmünknek tündér kertjét
Mivelem;
Itt fakasztva uj virágot,
Ott támasztva lombot ágot,
Szüntelen.
Nézd, szivemnek sólyomszárnya
A magas kék menyországba
Fölrepül.
S ott a csillagok mirjádján
Szárnya szegve röpked, árván,
Egyedül.
Mert a földön és az égen
Te vagy az én üdvösségem
Szerelem!
Testem, lelkem, szivem, vérem
Tiéd imádott jó férjem.
Mindenem!
Boldog vagyok, több mint boldog,
Azért ülnek néha gondok
Arczomon.
Bár mint vágyom, boldogságom’
Megszolgálni e világon
Nem tudom!
Forrás: Családi kör
XVIII.évf. 6. sz. Buda-Pest. 1877.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése