Mondá Izaias: „Ez leszen jel az Úrtól…
Akarod, hogy fölmenjen az árnyék tíz vonallal
vagy hogy visszatérjen ugyanannyival?
És mondá Ezahiás:
Könnyű az árnyaknak növekedni tíz vonallal.
Nem akarom, hogy ez történjék, hanem, hogy
térjen vissza tíz vonallal.” (4. Kir. 20, 9-10)
Mint ama bibliás királyi emberhez,
Prófétáddal, Uram, hozzánk is üzengess.
Jelt a jövendőre kívánva kivánnék.
Legyen a jel most is: hadd essen az árnyék!
Könnyű az árnyéknak szállni meredekre,
Mikor a nap zuhan holtra nehezedve,
Amikor az éjnek kísértete mozdul.
(Őrizzen az Isten a nem-ismert rossztul!)
Ha a napnak, Uram, vagy egy szót üzennél:
„Engedelmes szolgám, eleget pihentél.
Mától más a parancs: keltegető, kelj fel!”
És szállna az árnyék egy pici hüvelykkel!
Istenem! az első rózsaszirom – vékony
Keleti ég alján kiderengő csíkon
Szedres szánkból milyen lihegés szakadna!
A pincebogár nép hogy’ szökne szabadba!
Látnád az öröm hogy’ piheg át a földön!
Csicsergő kisgyerek a harsanó zöldön
Bundás pulijával hogy’ kacag, hempereg.
Meglátnád, mit tudnak nappal az emberek:
Tarkállik a rét, ha meleg eső éri,
Virágzik az ember, ha engedik élni.
Csak érhessük egyszer árnyék megaléltát!
Küldd el, Uram, küldd el hamar a prófétát!
Forrás: Budapesti Szemle 1940. 259. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése