Lengyel
mocsarak közt
Omladozó
sírok
Rájuk
emlékezve
Forró
könnyet sírok…
Száz,
meg száz magyar hős
Porlad
ott jeltelen,
Hősi
homlokunkra
Babér
már nem terem!
Sok
magyar hőst takar
Galieia
sírja,
Szibéria
jege
S
lankás Bukovina…
Piavé
habjai,
Sziklás
karsztok bérce,
A
szerb sár-óceán
S
a franciák földje…
Idegen
hant alatt
Nyugtalan
az álom!
Éjfélkor
átkelnek
A
csonka határon.
S
holt szívünket itthon
Agyonsebzi
újra
Hontalan
magyarok
Töviskoszorúja.
Akit
úgy szeretnénk
S
vissza sose tére;
Kinek
a hazáért
Foly
le meleg vére
S
csak éjféli órán
Látogathat
minket:
Sirassuk
meg újra
Drága
véreinket!
Forrás: Gyakorlati pedagógia 10-12.
sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése