Kádár Kató: Szent István országa

 

Amikor ránk virradt

Szent Istvánnak éve,

Ünnepelt az ország

Apraja és vénje.

Budapestre jöttek

Fiatalok, vének,

Falusi kislányok,

Gyolcsinges legények.

Mindegyik szívében

Áhítat lobogott,

Amikor előttük

Vitték a Szent Jobbot.

Térdük meghajtották

Szent ereklyénk előtt!

Dicső, szent királyunk:

Te adj nékünk erőt!

Ezeréves múltunk

Harcába, vészébe,

Összeforrott hazánk

Szent István hitébe!

S akik a magyartól

Ezer évig féltek,

Szép hazánk földjéből

Minden részt letéptek.

Szent István királyunk

Lenézett a Földre:

Amely az Övé volt

És lesz mindörökre!

Látta, hogy rút népek

Gazul elrabolták

Ezeréves földjét,

Népét széthajtották.

Odatérdelt újra

Az Isten elébe:

S a szép Felvidéket

Már is visszakérte

De nem lesz a magyar

Örökké rabláncon,

A többiért küzdjünk

Mi magunk, a sáncon!

Szegénynek, gazdagnak

Egy legyen a vágya

Hogy újra nagy legyen

Szent István országa!

Forrás: Gyakorlati pedagógia 1-2. sz.1939.