Az országúton hársak lengenek.
Már itt az est és vaksötét dorombol
Vidáman hajtanak szelídke dombról
Egy-egy tehénkét nótás gyermekek.
Az út végében Veszprém vesztegel.
A tornyok égbe fúrják ujjukat,
Veszprémben minden ég felé mutat
És minden templom tornya énekel.
Harangok zúgnak és a nénike,
Ki bütykös ujjal most vetett keresztet,
Még bólogat, de szempillája reszket
És aztán lassan ver már vén szíve.
Sok árva csillag ég, aludjatok,
Aludjatok csak, fáradt nénikék,
Én fényesítem át az ég ívét,
Mer minden árva csillag én vagyok.
Mert itt ficánkolt drága fürgeségem,
A dombról én is két tehént tereltem,
Ostort lóbáltam gyenge kis kezemben
S tapostam át a hűvös, fürge Séden.
Így lettem Veszprém, virrasztó szerelmed,
Így lettem néked csillag-silbakod,
Aludjatok, mert mindég itt vagyok:
Kicsiny fiú, ki két tehént terelget…
(Budapest)
Forrás: Széphalom, (2).
p. 438. (1928)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése