Mihály László (1902-1977): Imre herceghez

Árpádok hó lilioma,

Boldogságos szűz daliája,

a helyed: angyalok hona.

A lelked liliom-vetése

kilenc századon át virul:

öntöző szemed könnyezése.

Jöhetett ármány, durva horda,

és fergeteges vad idő,

de szép kerted le nem tiporta

Mert volt, kivédje, összefogja

Pannonia virágait:

István király úr férfi-jobbja.

S törzséből még szentek, nagyok:

Erzsébet, Margit s a dicső

Lászlónak harci bárdja is ragyog.

Hű gondosságod el ne múljon,

Istvánnak szűz fia ne engedd,

hogy néped rút fertőbe hulljon.

Szemed mindig csak idenézzen,

hogy utad járjuk s puha bűn

ne rontson, nálunk ne tenyésszen.

Testvéreim, szóljon az ének,

s dicsérve mondjuk ma nevét

Istvánnak és a szűz Imrének.

A Gonosz ne dúljon, fogyasszon,

Óvjon minket István úr, Imre

s velük az égi Boldogasszony.

Forrás: Gyakorlati pedagógia 10-12. sz.1939.