Ujlaky János: Hazafelé

Hull az eső hüvösen

Lágy susogással,

Illan komolyan a nyár

Halk bucsuzással.

Elillan hangos kedvem is vele.

Nap-fényes utakon

Zápor vize foly.

Keresztül vág a park felett,

Mint éles sikoly:

A közeledő ősz rideg szele.

Lassan megadja magát:

Virág, falevél,

És üde harmatos színét

Letörli majd a dér.

Mindent fakó ködfátyolba vonva.

Tépek, míg van a fákon,

Nézem míg virit.

Szívom a rózsa-illatot,

S a gyógyforrás vizit,.

S bokrétát tüzök kalapomra.

Bokrétás kalapomat

Lengetem az égig.

S a hervadt parkból csendesen

Elindulok én is

Arrafelé, ahonnan jöttem.

Darabig még kisérnek:

Képek és hangok,

Mint társuk után zokogó

Bus vadgalambok

És elmarad minden mögöttem.

Forrás: Keleti Ujság 12. évf. 223. szám Cluj, (Kolozsvár), 1929. szept. 30.