Scribat carmna circulis Palaemon
Me raris juvat auribus placere.
Mart. Epigr. L. I. E. 108.
Gördülj útra, gyümölcs! Minden előbeszéd nélkül járj idegen téreket, édesem – nem sok kémre találsz – s úti levéllel is megkommant, kinek a baltakezébe vár. Száraz képedet a józan elesmeri, a sculpsit kimarad, mint az ajánlat is; hisz szükségtelen a nyalka cikornya, ha éppen csak keveset nyomna is a becsed; mert másként csupa egy ormos egyiptomi templommal vetekedsz, mely arany és ezüst pompában nevetett kívül, azonban bent legfeljebb vala egy macska vagy egy majom. Gördülj hát, ha magad társaid ékein elszégyenleni nem gondolod, útadon. Gördülj, elmegyümölcs! Bárha fanyar vagy is, hisz már a magyar elnyelni tanult fanyart.
A MÚZSÁHOZ
Múzsa, segíts! Segíts!
Jaj, de kihez s ki szól?
Engemet egy se tud,
élek-é vagy halok.
El ne kacagd magad
Múzsa tehát ezen:
Esdeklő levél
ez csak elődbe, mely
zsámolyodon hever;
majd hogy idővel azt
tudd: ki kiáltja, szép
bölcs, segedelmedet.
Hisz nem is én vagyok
csak magam, aki rád
kurjogat, ó kegyes
Múzsa! Holott soha
még nem is esmeréd.
BARÁTOMHOZ
Rólad emlékezek
reggeli
első elmélkedésimben -
rólad gyűlnek ezek
estveli
vég elcsendesedésimben! - -
Te, kivel a Schillereket
csodálván, a hét egeket
befogni erőlködék. -
Emlékezel-e te
felőlem,
ha néha szemeidbe tűn
a szép nap kelete?
Ó, ha nem:
ébredj fel ez egy-két betűn!
Nekem minden napnyugot
zephire így susogott:
a lélek nem változik.
Forrás: Katona József összes művei. Szépirodalmi Könyvkiadó 1959.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése