Décsei János: Ézóp és Minerva

Panaszla hajdan Ézóp, hogy az igazságnak mérész kimondásáért, a’ Világ’ Nagyjaitól felette sokat szenvedne.

Megjelenék a’ szép lelkű szolgának egy rózsaszinű fellegben Minervea, ’s a’ következendő történetnek előbeszéllésével vigasztalá a’ szomorgót: Nem akarának régen társalkodni a’ Tövisdisznóval az Állatok, ezt vetvén okúl, hogy éles dárdáji miatt hozzá közel se mehetnének.

Megbúsult az ellenségnek vélt jámbor Teremtés, ’s hogy az ok nélkül félőket magához édesithesse, egy arany virágokkal himzett bársony palástot kezdett viselni. Mellynek az a’ jó következése lőn, hogy a’ czifra köntösön keresztül, még a’ mezítelen Halak sem érzették többé hegyes tövisseinek mérges szúrását.

Észrevevé magát a’ frigiai Bölcs, megköszöné Zeüsz felséges Leányának jó tanácsát, ’s az igazságot csinos fátyol alá rejtve, Meseköltővé lett.

Forrás: Décsei János meséji és versei 1825-1829., 1. kötet