Nem bánt a tél? Szólj, kis madár.
Hisz nap se süt és mag se vár.
Lásd, pajtásod elszálla mind
Oda, hol Dél viránya int,
Tűrsz éhséget és tűrsz fagyot,
S magyar hazád el nem hagyod.
Panaszra nem nyíl ajakad,
A szivedből víg dal fakad,
Mint a mikor a táj felett
Mosolygott a szép kikelet.
Jégesőt kapsz és nem magot,
Te hű madár, te elhagyott!
Azok házára szállj oda,
Kik – mert sorsuk oly mostoha –
Elhagyják a magyar eget,
Bármily hivóan integet.
Dalolj, dalodban mennyi vád:
Szeretni így kell a hazát!
Forrás: Magyar Lányok 9. évf. 9. sz. febr. 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése