LEÁNYNAK VALÓ
Tégedet látlak veresbegymadárnak,
Tavaszi égnek, nyíló kökényágnak,
Kívánnám, mindig körülöttem repdess,
Légy hozzám kedves.
Szép szádat látom kristály forráskútnak,
Magamét látom szomjú vándornak,
Közel immár az elepedéshez:
Adj innom, édes.
ASSZONYNAK VALÓ
Hajad sátrában holló vert fészket,
Elkárhozik, ki szemedbe nézett,
Ígérsz is, adsz is, kegyeidet osztod,
S én vagyok ím a kifosztott.
El nem mozdulnék soha mellőled,
Naponként újra gyógyulnék tőled,
Kész betegség vagy és kész orvosság,
Oktalanul okos jóság.
Ó, hadd veszejtsem magam végképp el
Öledben, hogyha gyilkol a kétely.
Gyermekeid közt hadd legyek gyermek,
Verj meg s ölelj meg.
LEÁNYGYERMEKNEK VALÓ
Lettél játékból, csókból, örömből.
Kicsi melledben szívem dörömböl,
Szemedből rám tekint édesanyád:
Eredmény vagy, bűnbocsánat és vád.
Mindenem adtam és semmit sem adtam,
Lettem kietlen, kiégett katlan,
Új tűzhely mellé vágyol el tőlem,
Keresnél s rám lelsz, már csak a földben.
Megyek a földbe, mégy te a mennybe,
Én óvlak mégis, erőset a gyenge.
Ágyacskádon ha gyümölcs teremne,
Jussak eszedbe.
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése