Repülj csak, fiam, képzelt szárnyakon,
ha felveted szemed
és az égre vágyol.
Míg úgy tudod, hogy vannak szárnyaid,
addig tiéd az elérhetetlen távol,
felsuhanhatsz a csillagok közé,
nincs győzetlen, sem magas, sem mély.
De ha egyszer egy zordon, hideg tónak
mozdulatlan ezüst tükrében
megpillantod, hogy puszták vállaid,
e perctől a szürke rögös földön
keseredetten kell vonszolnod magad
és rátalálsz a megkövült nyomokra,
amerre járt kínokkal apád.
Hasítsd addig győztes szárnyaiddal
álmaidnak kéklő távolát!
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése