2021. nov. 9.

Áprily Lajos (1887-1967): Hómezőkön is túl…

 


 

Maholnap őszi ködben áll a házunk

s körül a fák is mindmegannyian.

S túl őszi tarlón, hómezőkön is túl,

valahol messze jön-jön- a fiam.

 

Nyárban fogant, tavasz világra hozza,

rózsás fülébe április kacag,

s nem olt halálos bánatot szívébe

hervadt levél és őszirózsa-szag.

 

Pici vendégét egypár kurta évre,

már várja őt az Élet-szálloda,

a nagy chaos-ból vakmerőn kiválik

s majd, büntetésül, visszatér oda.

 

Új lét csirája, első rózsabimbó,

kis álmodó az anyaszív alatt,

zsarnokságod hatalmát máris érzem:

bilincsbe verted mennyi vágyamat!

 

Ó, mennyi álmom, mennyi tervezésem

széttépte apró, nyugtalan kezed,

mondd meg, mit adsz majd érettük cserébe?

mit adsz nekem, ha Párist elveszed?

 

Talán a sok feláldozott reményből

tebenned szomjúság és vágy fakad

és évek múlva majd valóra váltod,

amit a sors ma tőlem megtagad.

 

Amíg anyád bágyadtan zongorázik

és gondol néha elmerengve rád,

s künn ősz van -: fejét tenyerébe hajtja,

jövődbe néz és mit se lát apád.

 

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése