- Erdélynek –
Az én apám tudott franciául
S Bázelben németeknek prédikált.
De amikor elment Szolnokdobokába,
Román szótárt vett és grammatikát.
Öt éve nem volt ott a nyájban pásztor,
És sok magyar feledte már szavát –
Kallódó lelkükért apám a kátét
Románra fordította át.
Zsidók is éltek ott. Buzgók s szegények.
S az én apám zsidóul is tudott.
S jöttek hozzája nagyszakállú vének:
Hallgatni az ótestamentumot.
Mint gyermekek ülték körül apámat,
Bár harmincéves hogyha volt csupán,
És olvasott és magyarázott nékik
A Szentírásból az apám.
A földesúrnak volt egy kis leánya
S apámhoz így szólott a földesúr:
„Hittanból is készítsd vizsgára őt,
nem hagyhatom, hogy elmenjen hazúl.
Hogy nem híved Add rája paroládat,
Hogy azt tanítod, amit megkíván
Kátéja.” – És a zárdában jelesre
Vizsgázott le a kis leány.
Az én apám úrvacsorát ha osztott,
S hazakerült a rész, mely a papé,
Újból terített a szent maradéknak:
„Nem a miénk – így szólt – az agapé,
Hanem azé, ki valamenmyiünkért
Egyforma kínnal szűrt és aratott.”
S mindnek, ki aznap a küszöbre lépett,
Italt kínált és falatot.
Az én apám, mielőtt sírba szállott,
Egy sor ártatlan hajnalkát vetett.
Az örök hajnalt hozták a virágok
És elvitték a földi életet.
S halottnézőbe a ravatalához
Eljött egy sosem látott idegen,
Megállt a lábánál s azt mondta nekünk:
„Krisztus járt benne idelenn.”
És bár az én apámat sírba tettük,
Azért ő meg nem halt, én jól tudom.
Csak az üvegcse tört el, ám az illat,
A lélek jár kötetlen-szabadon.
Isten kiskertjét őrzi s az virágzik
Abban, ki gyűlölettelen szeret –
És száll apám közöttünk, mint a jó szél
a jó vetés felett.
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése