2021. nov. 9.

Berde Mária (1889-1949): Az én apám

- Erdélynek

 

Az én apám tudott franciául

S Bázelben németeknek prédikált.

De amikor elment Szolnokdobokába,

Román szótárt vett és grammatikát.

 

Öt éve nem volt ott a nyájban pásztor,

És sok magyar feledte már szavát –

Kallódó lelkükért apám a kátét

Románra fordította át.

 

Zsidók is éltek ott. Buzgók s szegények.

S az én apám zsidóul is tudott.

S jöttek hozzája nagyszakállú vének:

Hallgatni az ótestamentumot.

 

Mint gyermekek ülték körül apámat,

Bár harmincéves hogyha volt csupán,

És olvasott és magyarázott nékik

A Szentírásból az apám.

 

A földesúrnak volt egy kis leánya

S apámhoz így szólott a földesúr:

„Hittanból is készítsd vizsgára őt,

nem hagyhatom, hogy elmenjen hazúl.

 

Hogy nem híved Add rája paroládat,

Hogy azt tanítod, amit megkíván

Kátéja.” – És a zárdában jelesre

Vizsgázott le a kis leány.

 

Az én apám úrvacsorát ha osztott,

S hazakerült a rész, mely a papé,

Újból terített a szent maradéknak:

„Nem a miénk – így szólt – az agapé,

 

Hanem azé, ki valamenmyiünkért

Egyforma kínnal szűrt és aratott.”

S mindnek, ki aznap a küszöbre lépett,

Italt kínált és falatot.

 

Az én apám, mielőtt sírba szállott,

Egy sor ártatlan hajnalkát vetett.

Az örök hajnalt hozták a virágok

És elvitték a földi életet.

 

S halottnézőbe a ravatalához

Eljött egy sosem látott idegen,

Megállt a lábánál s azt mondta nekünk:

„Krisztus járt benne idelenn.”

 

És bár az én apámat sírba tettük,

Azért ő meg nem halt, én jól tudom.

Csak az üvegcse tört el, ám az illat,

A lélek jár kötetlen-szabadon.

 

Isten kiskertjét őrzi s az virágzik

Abban, ki gyűlölettelen szeret –

És száll apám közöttünk, mint a jó szél

a jó vetés felett.

 

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése