2012. máj. 18.

Petőfi Sándor születéshelye s gyermekkora

 
Ne csodálkozzék senki azon, hogy e tárgyat ujra szőnyegre hozzuk. Nemzetünk egyik legnagyobb költője megérdemli, hogy ha már halála helyét nem tudja is senki, legalább születése helyére rá tudjon mutatni minden magyar. Azt hittük már, hogy ez utóbbira nézve azon adatok után, mellyeket a tárgyban a V. U. f. évi I-ső számában közlöttünk, nem lesz többé bővebb felvilágositásra szükség. De a Pesti Napló egyik közelebbi számában tisztelt barátunk, Gyulai Pál, azon nemes buzgalommal, melylyel irodalmunk ügyei  iránt viseltetik, birálat alá veszi lapunk emlitett közlését. Gyulai nem kételkedhetik ugyan a kis-kőrösi evang. lelkész, Sárkány János ur által közlött anyakönyvi adtok hitelességén, de azokból csupán annyit olvas ki, hogy 1823. jan. 1-én Petőfit csakugyan a kis-kőrösi egyházban keresztelték, miből szerinte még nem következik, hogy ott s akkor született volna is. Sőt, részint elhunyt költőnk müveinek némelly helyeiből, részint több barátja állitásaiból azt akarja következtetni, hogy Petőfi csakugyan a Kunságban, még pedig Félegyházán született, melly kath. községből ott lakó szülői a kis-kőrösi evang. egyházba voltak kénytelenek átvinni keresztelésre a gyermeket. Gyulai reménylette, hogy e gyanitásait alaposaknak fogja nem sokára bebizonyithatni.

Megvalljuk hogy bár mennyire méltányoltuk is t. barátunk igazságkereső buzgalmát s bár átláttuk, hogy azon következtetéseknek, mellyet ő az emlitett anyakönyvi adatokból vont, első pillanatra lehet némi alapja; mind azáltal előre is, kevés sikert vártunk e tárgyban teendő lépéseiről, ha egyéb védokai nincsenek, mint mellyeket czikkében közölt. Mert p. o. hogy Petőfi egy Félegyházán irt költeményben ezt mondja: „Itt születtem; itt ezen a tájon,” e költői szabadsággal irt sorból épen ugy lehet kiolvasni Félegyházát, mint Kis-Kőröst, melly valóban ott azon a tájon fekszik. Az pedig, hogy elhunyt költőnk egy és más barátja most, annyi idő lefolyása után, homályosan mire emlékezik, ugy hiszszük még kevesebbet fog nyomni a latban. Nem is feszegetjük tovább e tárgyat, mert nincs rá többé szükség.

Most ismét egy lépéssel tovább vagyunk s ujabb bizonyitékokkal szolgálhatunk mindazoknak, kiket a lapunkban közlött adatok netalán még ki nem elégitének. E napokban vettük Szabadszállásról a következő hiteles tudositást:


„Petőfi Sándor még mindig töredékes életrajzaiban több helyen olvastam, hogy ő a Kis-Kunságban, Szabadszálláson, született. Fölhánytam érette a születtek anyakönyvét, de Sándorunk születésére sehol sem akadtam. Tudakozódtam utána, s végre szüléire s az ő gyermekkorára vonatkozó némelly adatokat, jegyzőkönyv és elbeszélések után összeállitva, épen a Vasárnapi Ujság szerkesztőségéhez akartam beküldeni, a mikor a folyó évi első szám – a mit már én tudtam és közleni szándékoztam – Petőfi Sándor születése helyét és idejét az érdeklett közönség tudomására juttatja. És így tudja a közönség, a mit bizonyosan tudni ohajtott; mind a mellett azt hiszem, nem lesz fölösleges szüleiről is szólni, annyival inkább, mert ha szüleiről szólok, ugyan akkor az ő gyermekkoráról is szólanom kell, mivel gyermekkorában az ő sorsa, szüleiétől elválhatlan volt.

Petőfi atyja mészáros volt, s róla ez áll a szabadszállási helv. hitv. egyház Házasodtak Anyakönyvében: „1818., julius hó 16., Petrovics István, Aszódról való, de most Szabadszálláson lakó szék-árendásnak, ki Aszódon lakó Hrúsz János, h. l. Máriát jegyzette el, a 3-szori hirdetésről bizonyságlevelet adtam.” 1821., novemberben, a mikor a bérlés ideje változik, Petőfi szülői Kis-Kőrösre költöztek, s egy bérlési szak alatt 1824. novemberig ott laktak. Ott született Sándor. 1824–30-ig a félegyházi széket birták, a mikor Szabadszállásra visszakerültek, s 1839-ig innen nem is távoztak el. – Kis-Kőröst illeti a Petőfi ott születéséből áradó dicsőség; de mi is szeretjük őt magunkénak vallani: mert köztünk növekedett, mert itt – Szabadszálláson – járta alsóbb iskoláit, mert szülőinek birtoka itt feküdt. – Melly években iskolázott itt, jegyzőkönyvileg kimutatni nem tudom, mert az azon évekről vezetett jegyzőkönyv levelei sárkánynyá magasultak; de élnek tanulótársai, kik nagyon tisztán emlékeznek a jó módban növelt lion gatyás, halvány és vékony, de eleven fiúra, ki élénk kedvvel összenyargalászta velök az iskola tágas udvarát nemcsak, hanem apjának szilaj lovait is megnyargalta. – Tanitója volt a többek közt Ujlaky István,  jelenleg gerjeni lelkész ur. – Megtörtént ugyan 7–8 éves korában, hogy atyjának jó emberei, Viczián János Kis-Kőrösre, Hábel nevű Kecskemétre magukkal elvitték a virgoncz fiút, de az azoknál lakás nem igen tartott tovább, mint szokott tartani az illy gyermeklátogatás, s ismét haza jött szülőihez. – Elemi iskolái végezte után is, midőn Szent-Lőrinczen, Gyönkön, Pesten, Aszódon járta a felsőbb osztályokat, – Szabadszállás volt az édes haza, hol a visszatérőre a szülei karok ölelése várakozott; itt voltak az ismerős fiúk, a kikkel együtt játszotta el az iskolai szünnapokat. Illy szűnnapozása alatt történt egyszer vele, hogy midőn Gyönkről haza hozott könyveit, egy barátjának megmutatandó, az ugynevezett nagy szobából a lakószobába hozná által, a könyvek alá rejtett két darab százast, a könyvekkel együtt felmarkolva, a konyhában elvesztette; a mellyet a szolgáló észrevevén, szépen eldugott. Sándort a keserű pohár kiüritésétől mégis fölmentette a szolgáló, ki nem állhatva a sok zaklatást, a szobába visszalopta Sándor veszedelmét. – Itt volt Sándorunk szülőinek fekvő birtoka is, ház, föld, szőlő, a mellyek nagyobb részét Kis-Kőrösre költöztök előtt szerezték s birták 1838-ig. Ez év válságos volt rájok nézve, az árviz rommá tette házukat; bérlésük roszul ütött ki, megbuktak s el kellett adni mindenöket. A következő évben örök időkre elhagyták a Kunságot. – Nem azért irtam e soraimat, mintha Kis-Kőröstől Petőfit akarnám visszapörleni: bár a fönebbi értelemben őt csakugyan magunkénak valljuk; hanem irtam azért, hogy a Petőfi életrajzát egész terjedelemben meg irni akarónak, gyermekkorára vonatkozó, némi csekély adatot tolla alá szolgáltassak. – Vörösmarty László.

Köszönetet mondunk Vörösmarty László urnak e közérdekű közleményeért s ohajtjuk hogy példája követőkre találjon. Munkálódjék mindenki az adatok összegyűjtésén, mellyekből nemzeti emlékeinket felállithassuk. Akadni fog majd rendező kéz, melly e formátlan anyagot idővel művészi egészszé fogja teremteni. E tér az, hol igen sokat várunk tisztelt barátunktól, Gyulai Páltól is.

P. A.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése