A rozsdamarta dombhát csupa cser:
Alacsony cserjék és nagyocska fák.
Az irigy lombok alján kis fenyő
Próbálgatja parányi sudarát.
Most nőtt a földből, de kutatja máris
Sóvárogva, hogy merre van az ég, -
Alacsony cserjék rozsdamarta népe
Elfogja kutató tekintetét.
Most született, de mintha máris zúgná
A szél fölötte az ítéletet.
Örökzöld álom rozsdamarta völgybe
Honnan is, hogyan is kerülhetett?
E rozsdamarta völgyben nincs igazság,
Ki n ő n i tud: annak van igaza.
Napfény nélkül, fojtó bozót között
Hogy nőjjön ez a kicsi mese-fa?
De mi lesz, hogy ha mégis megered,
Nekibúsulva nőni kezd vadul,
A cserjék labirintjét áttöri,
S széditő szál-fenyővé tornyosul?
S mi lesz, ha hosszú, hosszú elnyomásért
Minden új évvel új bosszút fogad, -
S kijutva kiterjeszti karjait,
S egy erdő hal meg árnyéka alatt?...
Forrás: Napkelet 6. évf. 5. sz. (1928. március 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése