Őszi reggel a fű deres;
a legelő jaj de üres! –
Csak a hideg szél fut rajta,
ördögszekér romját hajtva;
mint egy bölcsőt, melyben írmag,
árva ördögfiúk sírnak:
kisfiai a Sátánnak,
lányai a Boszorkánynak;
ki amott, a kökényesben,
fuldoklik az avarfüstben;
míg a Sátán, megszorultan,
odalenn a csordakútban,
a zavaros vizet issza
és a vedret várja vissza, -
várja-lesi, szegény ördög,
Szent Mihály ellen Szent Györgyöt…
Forrás: Napkelet 6. évf.
1. sz. (1928. január 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése