(Megj.: Az eredeti helyesírás megtartásával!)
AZ HOL EGI UADÁSZ VIOLÁNAK KEGYETLENSÉGÉRŐL PANASZOKODIK
1.
Egy megh busult Vadász kikelet ideién
Egikoran könnű Nilát magához uéuén,
Egy sebes fzaruas gémnek nyomát keresuén,
sokat, de heában iárt Dráua erdeién.
2.
Végre fáratságát hogy heában látta,
Egy nagy iegenye dűlt fát nem meszi láta,
Az hol fáratságát le ülue mulatá,
Gondoluán, bánattját hogy euel mulatná.
3.
De nem niugodhaték it Cupidó miát,
Melli neki igy monda: keresd megh Indiát,
Kelly fzárniadra, iárd megh az uadon Lybiát,
Mindenűt ot látod ereős kezem íját.
4.
Tules Islandia, Tanais el nem reőyt,
Ha megh nylik Atlas, s maga gyomrában rőyt,
Valamint az a gém beőr alat sebet reőyt,
Vgy tégedet nylam mindenűt ől és foit.
5.
Igy monda Cupidó; és ugyan igaz lén,
Mert mindenkor benne úyult az égeő fzén,
Vagy uolt az esztendő iffiu auagy uén,
Mindenkor ő sziue háboruságban lén.
6.
Az fzép Violának nagy kegyetlenségét,
Magas keő fzikláknak engedetlenségét,
Sokfzor keőnyueiuel irá keménységét,
Az dűlt fáról mostan igy kezdé el versét.
7.
O, te fzép Viola, te két fzemed melly szép,
Annira kegyetlen hozzám mint máruány-kép,
Mast minden vigafzik az kikeleti nép,
Csak az én örömöm te miattad nem ép.
8.
Mast siuó orofzlány le tefzi haragiát,
Mast erdei kan nem köfzörűlli fogát,
Te kegyetlenségednek nem látom módgyát,
Eörökkén rám gyutod fzűuednek haragiát.
9.
Mit hafznál ha fzűuem oltathatlanul ég,
Ha kemény fzűuedben uan oluadhatlan iég,
Mast, im, iómra uagyon fzépen megh derült ég,
Ha fzemem esőiének nem szakadhat uég.
10.
Mit örülök raita, ha hegyrűl le ment hó,
Ha bánat ugy hordoz, mint ereős fzáiu ló,
Ha az én sok kőnyuem áruizhez hasomló,
Ha búm örökke nő, mint iára az komló.
11.
Az én könyuem áruiz és Tenger bánatom,
Immár chak aliglan magamat állatom,
Mert teőb bú engem uér, azt igazán látom,
Hogy sem hab kű fziklát, uagy fzél nagy fát parton.
12.
Az Helka tűzei nekem kegyelmessek,
Nekem Kéfmárk keőuei engedelmessek,
Az Dráua uizei nekem nem sebessek,
Chak az te fzép szemeid nem kegielmessek.
13.
Az Tigris nem örül ugy uéres praedában,
Mint te, ó kegietlen, lölköm fáydalmában,
Gyöniörködöl szűuem fzaggatatásában,
O, te Uadnál uadab, s kegyetlenb magadban.
14.
O, hányfzor kiuánom, Mongybel esnék rám,
Életemmel edgyüth mulnék el bús órám,
Ha olly igen gyűlölsz, ölly meg te, Violám,
Mondhafsam, miattad fogy el uégseő órám.
15.
De te irgalmatlan örülsz én kinomnak,
Örülfz s nem kiuánod, hogy egyfzer meg halliak,
Hanem uéghetetlen nehéz bánatomnak
Böuitted örökken forrását kinomnak.
16.
Ha orofzlány Anyád is let uolna néked,
Scitiai medue ha szoptatot téged,
Mégis nem kellene igy kegyetlenkedned,
Igy kinban örülnöd, s uér fzopouá lenned.
17.
Acél megh lágyulhat tűzzel, mefterséggel,
Hangya nyom kű fziklán efzmerszik üdőuel,
Heában tégedet apolgatni uersel,
Tűzzel, mesterséggel s nem haiulfz üdőuel.
18.
Sohaitásim annit lágytnak teraytad,
Mint giönge fzél Tölyfán, az melly nem haiulhat,
Az mint nagy kű fziklát Tenger hab nem ronthat,
Ugy uerseim tégedet nem lágythatnak.
19.
Méért fzépségedben magadat elbifztad,
Melly, mint egy szép gyöngy uirágh, hamar el rothad,
Mint egy churgó patak, melly uifza nem folihat,
Vgy fut el fzépséged, uáltozik szép orcád.
20.
Futsz mast én előttem, mint galamb öllyu előt,
De ha fzárnias uagys, nem éred az üdőt,
Efztendő is el fut te fzépséged előt,
Azt tudode, szépség hogy néked örököd?
21.
Lefzedi orcádrul az üdő fzép rósát,
Sűrű barázdákkal megh fzántya orchádat,
Ezüsté fordittya szép arany haiadat,
Bánny de heában fogod tet dolgodat.
22.
Akkor fogod mondani, oktalan uoltam,
Rosát uirágiában le nem fzakafztottam,
Mikor megh lehetet, akkor el mulattam,
Mast, mikor nem lehet, kezdeny akartam.
23.
Ah, ne légy kegyetlen, uégy példát mindenről,
Tanuly, és uégy példát keferues fzűuemről,
Megh esmered kinnyát bánatos Uersemről,
Talám fzerelemtől ment lefzesz egiedül?
24.
Mindenben fzerelem nagyon uralkodik,
Az fzéles uilág is mind néki adózik,
Nézd, fzerelem miat madár mint kinlódik,
Nézd szép fülemilét, melly igen aggódik.
25.
Az szerelem miat nem talállya helét,
Giűrűrűl feniőre uáltoztattia helét,
Mindenűt uyittia fzép siralmas uersét,
Mert bánnya társának tűle táuul létét.
26.
Hát eőzvegy gilicze, mert eluefzté társát,
Miként fzáraz ágról teriefzti panaszát,
Vntalan, óránként neveli sirását,
Bánatban nem látny neki lankadását.
27.
Nem fzóllok ezekről, mert gyönge madarak.
Talán nem chudálod, fzerelemtűl agnak,
De ki fzerelmefseb, mint az fene uadak,
Griffek, oroszlányok, s kegyetlen hiennák.
28.
Kegyetlen az erős és uitéz orofzlány,
De nőstennye előt fzeléd, mint egy bárány,
Ama külömb fzőrő, szép mint egy fziuáruány,
Vad Tigris társához, mint egiűgiű bárány.
29.
De mi uagyon fenéb ifzonyú meduénél,
Ezis fzerelemben nem mint kegyetlen él,
Zönghnek az keő fziklák ű bömbölésével,
Társat keres magának sok mesterséggel.
30.
Tugja az fzerelmet az fzaruas mit tészen,
Addigh niugodalmat magának nem uéfzen.
Míg orditásáual sok panazt nem tészen,
Migh kedves társától örömet nem uéfzen.
31.
Mit nem chinál az ló, és mit nem fáradoz,
Nyerit, rúg és kapál, míg nem iut társához,
Lángot fuj száiából, fzüuében halált hoz,
Más louat ha közel lát kedues társához.
32.
Azt tudode, az halak Tengerbe mentek
Szerelemtűl? elhidgyed azok is égnek,
Balénak, Cethalak és görbe Delfinek,
Cupidónak haráchot ezek fizetnek.
33.
Melly szépen énekel Tengeri Sirénes,
Eő fzép gyönge uerse olly igen keserues,
Hogy mégh Pluto előtt is volna az kedues,
Hát minden, uilágon az ki él, fzerelmes.
34.
O, tudgia Pluti is, mit tefzen fzerelem,
Noha irgalmatlan, s ninch nála kegyelem,
Az a rettenetes s keuély feiedelem,
Nem talállya helét, mert foytia fzerelem.
35.
Nézd, Proserpináért miként fzűue fzakad,
Mint Cupidó miat nyaualyásul lankad,
Nézd, melly igen haytia tűzhányó louakat,
Noha érdemetlen éli Proferpinát.
36.
De mit mondgyak mindenható Jupiterrűl,
Sokszor el feletkezik Istenségéről,
Szállétotta fzokfzor szerelem le éghbűl,
Sokfzor levetkőzöt Isteny köntösből.
37.
Az fzerelem űtet Sassá uáltoztatta,
Mikor Ganymedest az égben ragatta,
Danaéra magát aranyul fzállatta,
Europais Jupitert Bikáuul látta.
38.
O, te kegysetlen érc, egyedűl kegysetlen,
Földön, nagy keőfziklákon, mélly Tengerekben,
Irgalmatlan poklokban, magas egekben
Van fzerelem, de ninch czak az te fzűuedben.
39.
Mert bizony eddigh enny keönyörgésemre,
Nagy Kéfmárk is illy alázatos uerfemre,
Megh indult volna sok hullatot könyuemre,
Duna vifza folyna az magos hegyekre.
40.
Az mérges kigyótis
meg fzelédéthetném,
Bafiliscus haragiát meg enyhithetném,
Sárkánt enny űdőre meg fékefzhetném,
Ihon, te kegyelmedre szert nem tehetém.
41.
Talán nem hiheted sok eskűuésemet,
Édes szép Violám, s nem hifzed hitemet,
De az én homlokomon látod szűuemet,
Látod beő forrású nyaualiás fzememet.
42.
Bár ne hidgy énnekem, kérdezd kűfziklákat,
Kérdezd meg ezeket az nagy álló fákat,
Kérdezd meg ezeket az vad barlangokat,
Az honnan Echo ád sok bús válafztokat.
43.
Ninch it olly kis erdeő, sem olly kichin fűzes,
Sem nyár, sem iegenye, sem fenyős, sem egres,
Az hol az te neued iól nem esmeretes.
Mindenűt neuedről zöngöt untalan uers.
44.
Ha téged megh challak, fzerelmes Violám,
Mindgyárt nagy Vesuuius szakadgyon én reám,
Fordullyon rám elseő Szaruasra lűt nylam,
Vagy éltemben hollók kákogianak én rám.
45.
Ixion kereke tőrie meg chontomat,
Titius kániáya rágia meg gyomromat,
Ne legyen ki fzánnia én állapatomat,
Nap gonofzra fordicha én minden iómat.
46.
Nálad uan én lelkem, híd megh, nem chalhatlak,
Chak anny lélek uan bennem, hogy ohaitlak,
Holtnak én magamat, téged lángnak tartlak,
Láng éghben el röpül, it holtak maradnak.
47.
De te, ohaitásommal könnyebben röpűlsz,
Ez az holt teft nem mehet oda, az hun űlsz,
Méért hát nyladdal holtom utánnis lűfz,
Mert érdemetlenűl reám kegyetlenűlfz.
48.
Szüuemet eluitted, it hattál magamat,
Vagy ad meg sziuemet, uagy uigyel magamat,
Vagy minden két réfzel edgyűt ölly magamat,
Ne nézd illy örömmel fzörnyű halálomat.
49.
Az Vadász nyúl után futtat sok földeken,
Erdeőkön, mezeőkön, hegieken, uölgyeken,
De ha halua láttya fügue’ egy tőrfőkőn,
Nem örül már rayta, mást keres mezeőkőn.
50.
De te, ó uérfzopó, nem elégh, megh őltél,
Holtom után inkáb raitam győniőrkőttél,
Te fiuó orofzlány igy nem győniőrkőttél,
Piramus ruháiában, kit kútnál lőltél.
51.
Ne fus én előttem, o, te giönge uirágh,
Ne röpüly el tűlem, o, ragiogó czillag,
Nézd én bánatomat, melly belől engem rág,
Űzze el rólam ezt kezedből egy szép ág.
52.
Lám, az uad Kerechent megh fzeligythetni,
Lám, sebes Solymotis kézre fűuölthetny,
Pánnak nehéz nem uolt holdot el hitetny,
Hogy Éghből le fzállyon, s kéfz legyen fzeretni.
53.
De, o, én nyomorult bolond, mit chinálok,
Sisiphus keőuéuel nagy hegyet haigálok,
Azt tudom kigyónál kegyelmet találok,
Azt tudom, örömre nagy bánatbul fzállok.
54.
Szeret az Viola, de iaj, nem engemet,
Szereti Licaont, azt az hamis ebet,
Az ki meg nem giőzhet femmiuel engemet,
Annak atta magát, fzagatuán fzűuemet.
55.
O, haragos Viola, én ellenségem,
Chak azt mond megh igazán, kérlek, énnékem,
Licaon miuel giőz, uagy tud giőzni engem,
Miuel kérküdhetik igazán ellenem.
56.
Musáknál laktam én, Apollót fzolgáltam,
Verfemmel mindenkor nagy fát mozdithattam,
És noha te ueled fzerenchétlen uoltam,
Kegyetlenségednek tulaidonéthattam.
57.
Versent uerset Licaon ha mond én uelem,
Vgy iár, mint Mársiás az Apolló ellen,
Hogyha penig akar uersent futny uelem,
Vgy iár, mint sok másis Atalanta ellen.
58.
Hogyha kételkedik ű az én erőmen,
Vgy iár, mint Acheolus Hercules ellen,
Változzék bár mindenné az én kezemben,
Nem lefz tágossága én erős öblömben.
59.
És noha ugy gyűlölsz, mint Sárkánt, engemet,
Nem uagyok én olly rut, hogy sérchem fzemedet,
Mert nem régen láttam magam fzemélyemet,
az sebes Dráuában minden termetemet.
60.
Ha engemet nem chal az én hamis képem,
Külömb Licaonnal én deli termetem,
O, hányszor kiuánnak az fzép Nymphák engem,
Hányfzor chókot hánnak rám uton mentemben.
61.
Esküszöm tenéked az Szűz Diánára,
Esküfzöm Cupidóra, s az ű nylára
Hogy mint fzalma lángon, ugy ég szép Berleba
Miattam, ugy éget és égis heába.
62.
Én penig előtte, mint köd az Szél előt,
Mint te én előttem, mint árnyék nap előt,
Vgy futok, és buiok szép szemei előt,
Mégis én rut uagiok az te kedued előt.
63.
Szálly le, szép Violám, mint harmat az égbűl,
Vetkeőzzél le immár kegietlenségedből,
Szálly az én kezemre, mint karualy fölyhőből,
Szánd meg ezt az fzegént, kit gyűlölsz sziuedbűl.
64.
Én sok mulatságot tenéked találok,
Madarat uagi uadat, mindeneket találok,
Madár fogó hálochkát ollyat chinálok,
Hogy lthatatlanok lefznek cérna-fzálok.
65.
Hogyha hofzu náddal halat chalny akarsz,
Abbannis én nálam mesterséget találsz,
Nálam sikos anguillát, ha akarsz, foghatsz,
Egy szóual mind ugy lesz, az mint megh gondolhatsz.
66.
Szálly le, szép Violám, és fzeres engemet,
Néked otthon tartok két fzép heüz kölyket,
Minap szerenchédre iártam az erdőket,
Annyokat megh öltem, megfogtam kölykeöket.
67.
Vgy megh fzelédűltek, hogy iárnak utánnam,
Sok iáczásokat nézni ugian kiuánom,
Sokan kérték tűlem, senkinek nem adom,
Néked, édes Violám, azokat tartom.
68.
Efztelen, mit befzélsz, hűniod panafzodat,
Mostis nem esmerede bolond uoltodat,
Gyűlöli Viola te ayándékodat,
Gyűlöli Verseidet és te magadat.
69.
Az te dolgod nem más, chak panafzolkodgyál,
Bánat közt, mint Scilla Tengerben, aggógiál,
Neueld az uizeket könyűhullatásiddal,
Sűrösicz fölyhőket sok sohaitásiddal.
70.
Igy uégezé versét búsult fzerelemben
Az iffiu uadász és esék kétségben,
Az neuét nem irom ebben az könyuemben,
Mert az Diánátol tilalom uan ebben.
71.
Ád iobbat az Isten, meg sárgul az kaláfz
Üdőuel meguidul az meg busult uadász,
Valaha meg fordul az rut fekete giász,
Kit gyűlölsz Viola, keduedben lefzen az.
Forrás: Gróf Zrínyi Miklós költői művei – Bp., a M. Tud.
Akadémia kiadása 1906.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése