Wekerle Sándor: Ha bort iszom… (Anakreon görög eredetijéből)

Ha bort iszom, szívem, lelkem
Úgy fellángol, majd elégek,
Felhevülve a múzsáknak
Dicsdalokat énekelek.

Ha bort iszom, mint a szellő
Tovaszállt terhes bánatom,
Minden mondom, keservemet
Mély sírba temetve látom.

Ha bort iszom, Bachus a bú
Lánczait mind feloldozza;
Újra virít, illatozik
Ifjúkorom szép tavasza.

Ha bort iszom, mámoros főm
Haván illatos babérok
Szép koszorúba fűződnek,
S én vidám éltemről dallok.

Ha bort iszom, istenekkel
Fényes égben mulatozom,
Testem, lelkem földi részét
Eláztatja a billikom.

S ha még ezután is iszom,
Egyre nő a boldogságom:
Elalszom és hogy így haljak,
Mindenfelett ezt kívánom.
(1867.)

Forrás: Tanulók Lapja 5. évf. 47. szám, nov. 20.