Babits Mihály: Beatrix királyné

  

Berzeviczy Albert könyve. Szép könyv és nem tisztára a tudósoké: a szépirodalmat élvező nagyobb közönségnek is joga van hozzá. Témája a legérdekesebbek egyike művelt magyar embernek: nemcsak a Mátyás fölényes személyiségével való kapcsolat, nem is a fejedelmi nő viszontagságos sorsa, Nápolynak e korban izgalmasan gyors pergésű eseményei, (igazi renaissance-katasztrófák), nem is csak a királyné folyton növekvő befolyása férjére, melyet az estei Hippolit története, vagy folyton csökkenő népszerűsége, melyet Bakócz Tamás és az Ulászló-párt eljárása helyeznek éles világításba, sem az Ulászlóval való világraszóló házassági botrány, amely a könyvet a lélektani regény érdekességével gazdagítja, nem is csak a királynő magas egyénisége, aki típusa a renaissance művelt hercegnőinek, a Laurana hercegnője; ez mind nem teszi még e könyv tulajdonképpeni érdekességét. 

A világtörténelemnek egy páratlan korában játszik az esemény, oly országokban, melyekben akkor Európa szellemi és anyagi jövőjének rugói rejlettek: a renaissance-Olaszországban s a törököt diadalmasan visszanyomó, szemeit a német császárságra vető, erőtől duzzadó, ifjú Magyarországban: s alig van azon kornak nevesebb embere, akivel hősnője összeköttetésben nem állott volna, Olaszországtól, Spanyolországig, Leonardó da Vincitől katolikus Ferdinandig: és írója nagy buzgósággal s az érdekesség iránt roppant eleven érzékkel tud kutatni és összefűzni minden kapcsolatot, ami a műveltség ínyenceinek kedves adat lehet (mi érdekesebb a történelemben, mint a kapcsolatok és a synchronistikus táblák) úgyhogy a könyv sok része valóságos renaissance-lexikon benyomását teszi, s a renaissance kedvelőjének épp oly érdekes olvasmány, mint Silvestre Bonnardnak a könyvkatalógusok; de számunkra még ebben sincs elmondva e könyv tárgyának főérdeke. 

Ez a téma egy érdekes kor és személyiség nézőpontjából tág kilátást ad arra, ami a magyar történelem - és magyar élet - örökös főproblémája: viszonyunkra Európa műveltségével, az örökös küzdelemre e műveltségért és ellene. E nézőpontból úgy állhat előttünk Beatrix, mint kinek személye egy ideig ütközőpontja volt a magyar történet legtragikusabb ellentéteinek a Nyugat és Kelet között kettévált magyar lélek örökös önharcának: mint legyecske a malomkövek közt. A mit sem sejtő, a saját asszonyi intrikáival elfoglalt Beatrix tragikus sorsával voltaképpen a magyar lélek tragikus meghasonlásának első, ártatlan áldozata: a Beatrix népszerűtlensége, a nyugati műveltség népszerűtlenségének jelképe; s az a lovagiasnak éppen nem nevezhető eljárás, amellyel a máskor oly lovagias magyar nép ezt a királyi nőt lerázta nyakáról, ugyanazt a tragikus jellemfordulást mutatja, amelynek ábrázolását Katona Bánk bánjában csodáljuk. S a renaissance óta - talán Kazinczyén kívül - alig volt kor, amikor ugyane kérdés, ugyanazon tragikus lejtőkkel, annyira izgatta volna a kedélyeket, mint ma: amikor Beatrix szomorú története oly érdeklődő olvasókra számíthatott volna, mint ma. Magyarország helyzete a nyugati műveltséggel szemben: ez ennek a könyvnek nagy kérdése s ezért korszerű e könyv s ezért oly izgató, hogy olvasását nem lehet abbahagyni, bár Berzeviczy stílusa inkább nehézkes, mint művészi nem is éppen magyaros, ahol költőiségre tör, gyakran szólamokig süllyed.

Forrás: Nyugat 1909. 10-11. sz.