Szabaddá lettél elnyomott magyar nép,
Ki testünk teste, vérünk vére vagy;
Tudom, tudom, hogy részegit ak ép is,
Te érted meg a szót, mily szent az, mi nagy!
Szabaddá lettél, sirj örömkönnyeket!
Elsirtad immár, el a keserüket!
Nyolcz század átka meg van semmisitve,
Legyőzték azt az észnek fegyverei;
Nincs szolgaság már a magyar hazában,
Az ember társát társúl ismeri;
Kimondta Pest: lánc és nyügnek helyébe
Fegyver való és jog a nép kezébe.
Rablánczra vert parasztja Zápolyának,
Testünknek teste, vérünknek vére, nép!
Szabad polgára lettél a hazának;
Úr, pap, nemesség veled frigyre lép:
Mutasd meg a nagy s hosszu szolgaságra,
Hogy érve s méltó vagy a szabadságra!
Terhet viseltél egy évezred óta,
S alatta tested, lelked görnyedett;
Az úr, a pap, a trón és katonája
Együtt s egyenként rád nehezedett:
Ezentul a terhet nemes testvéred
Önkényt s egyenlőkép megosztja véled.
Földet miveltél véres veritékkel,
Te szántád azt, magvát te vetetted el;
De már aratta meg gazdag kalászit,
Munkád feles bérét szedte fel;
Munkád után tiéd ezentul a bér,
Nincs szolgamunka többé, nincsen urbér.
Törvényt hozának eddig e hazában
A hon atyái rólad néküled:
Most gyámjaidból testvérid levének
S együtt alkotják a törvényt veled;
Helyed s szavad van, hol rólad szó lészen,
Helyed, szavad magyar hazád ügyében.
A föld rögéhez voltál kötve eddig,
Hazád földéből most részed lehet;
A mit szereztél s gyermekid szereznek,
Örökké birod, s birja gyermeked;
Hazád elismer szabad magzatának
Egynek adózol csak – az egy hazának.
De ennek add ám mindened, ha kéri,
Véred, javad, ön s fiad életét;
Mert szent a hon, mert tőle mindened van,
Mert te övé vagy és ő a tiéd!
Szabad magyarnak egy a hitvallása,
Hogy szép hazáját felvirulni lássa!
Fel hát magyar nép, fel a szabadságra,
Fel testünk teste, vérünk vére, nép!
Történeted megkezdődött, mutasd meg,
Hogy érted a szót, érted mindenkép,
Melyet kimondott pest a nép nevében
S mely testvérhangra lelt Pozsony szivében!
Pest és Pozsony kimondották az igét:
Az a hazának szive, ez feje;
Te szentesitsd meg nép e szent egységet,
S légy a szövetség harmad frigyese!
Hárman, milliók, ha összeállunk,
Rendithetetlen lészen szabadságunk!
S ha vér kell, folyjon ellenségünk vére,
S azé, ki pártviszályra bujtogat;
A haza ellensége, árulója,
Nem állanak szent lobogónk alatt;
Mi egy zászlóra esküszünk, csak egyre,
A szent szabadság s testvér egyességre.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése